Na jéééézusom! Szóval szeptember óta mondogatom magamnak, hogy tanujjjá, mert meg fognak baszni az érettségin, és az már tényleg ciki lesz!! De nem vettem a lapot sosem. Aztán egy hónapja már kicsit hangosabban és többször említettem magamnak és persze környezetemnek diszkréten idegesítően. Na. Eggészen tegnapig úgy fogtam föl, hogy á, semmi para, csak egy sima felelés írásban, aztán hellósziaszevasz, és ennyi. Na, de este már eggggészen tudatosult bennem, hogy BAZMEG ÉN ÉRETTSÉGIZNI FOGOK HOLNAP REGGEL!! És akkor görcsbe rándult a gyomrom, amitől nem tudtam aludni. Aztán próbáltam Ricsire gondolni, hátha az valami kellemes, bizsergető álomba ringat majd, ehelyett folyton csak azt a képet láttam magam előtt, ahogy ott állok a táblánál, amikor a tanár felírja a tételeket, én meg HOPP összecsuklom, mint egy nem tom mi (micsoda sziporkázó hasonlat!!!)! Na. De aztán elaludtam. És arra keltem, hogy fel vagyok ébredve. Na mondom miamanó? Oké. Látom az órán, hogy BAZZZZZZEG 08:12 van!!!!! Mondom MIA GECI VAN BAZMEG (itt már kicsit ugye mérgesebb voltam, mint az imént a "miamanó"-nál - ugye...)???????? Na akkor óóóórdítva, de mint valami állat, kirohantam Anyuhoz, hogy banyek, csúnyán elaludtam, lehet bevinni kocsival gyorsba. Erre Anyu rámnéz, és beközli, hogy ezt csúúúnyán buktam, mert késve nem lehet menni, hisz akkor meghallgathatnád a rádióba a tételeket, gyorsan átolvasgatod, és besétálsz egy órácska késéssel. Na, akkor itt kiborultam, és egyszercsak micsinálok? Na micsinálok???? FELÉBREDEK!! Hát kissé megkönnyebbültem az az igazság...
Na, akkor ránéztem újfent ÉBREN az órámra; 06:00 - tökéletes. Fogatmos, zuhanyoz, felöltöz hiper menő madrágkosztümbe, és egy millió könyv táskába pakol (már mint nem ők engem, hanem én őket - hehe), és lassan elindulás. Az Örsön találkoztam Balázzsal, oltottunk egymáson egy sorozatot, jó volt, vettünk mérget (nevezzük csak simán ciginek), és mentünk az OBJEKTUM felé. Ott voltak már sokan. Aztán jön szembe a magyar tanárnő, és mondja, hogy nyugikanyugika, Madách meglesz.
Na hát én "nyugikáztam", de aztán bementem a terembe. Na, akkor olyan paragörcs jött rám, hogy aszittem valakinek a fejébe tényleg baltát kell állítanom, hogy picit rendbe jöjjek... De hálistennek a baltát otthon felejtettem.
Na, akkor ment szarakodás, a "te-hülye-vagy-mért-nem-úgy-írod-fel-ahogy-a-táblán-van"-kodás, minden tanár oltott rajtunk egy kicsit, hogy még véletlenül se sejtsed ki a fasz vagy a papír fölé görnyedve. Na, minnnnyá 8 az óra, jönnek a tételek!! Ádám hozott egy zsebrádiót, és kagylózott. Na, elkezdte mondani: Petőfi blablabla (halk szisszegések, gyors kéz csuriba tevés és erős Madáhcra gondolás), következő Kosztolányi blablabla (még durvább csuri, még durvább gondolás) és a harmadik: MIKSZÁTH!!!! És kész. Mindenki kóóóómába esett vagy épp sokkot kapott, habzó szájjal feküdt a negyedikes évfolyam a folyósón, és mindenki furcsán kántálni kezdett. Hát mifffféle kíméletlen tréfa ez??? Na, már tűrtem fel a blézerem ujját, hogy bocs, de tényleg ne haragudj, de most izé, hát ölnöm kéne.
De aztán inkább írtam Kosztolányiról 3,5 oldalt. Talán lesz egy 3-as.
Aztán hazajöttem és megyek Beához matekot tanítani, mert nem ércse. Minden jó, ha jó a vége.
További jó szórakozást.