Annyira idegesít, hogy a barátaim közül 4 is van, aki már vagy 10x szakított a palijával/csajával, és mégis újra meg újra összejönnek. Az egész kapcsolat veszti ezzel hitelét, és a szakító fél minduntalan hülyét csinál magából... Á... nem értem én ezt. Még ha csak egyszer, akkor aszondom jó... De ilyen sokszor!? Ha engem kidob valaki, akkor többet nem lát, az fiksz, nincs az az isten, hogy visszasírjam magam!

Beszéltem Karesszal nevettem vele, jó arc volt, lehet, hogy pénteken nagy találkozások lesznek kollektívan.

Ma nem beszéltem Ricsivel. Nem is tervezem.

A nők olyanok, najó, inkább úgy fogalmazok, hogy ÉN olyan vagyok, hogy ha pasiról van szó, mindent túlgondolok, mindent máshogy gondolok, mint ahogy az valójában van. Nehéz ezt elfojtani ám. Tehát hogy egy csúnya torz példával szemléltessem: Mondjuk várok RÁ valahol. Hívom a telóján, nem veszi fel. Akkor hopp, már azt is gondolom, hogy nem szeret, lelépek és legközelebb csak azért találkozom vele, hogy kidobjam. Aztán megmagyarázza, hogy tegnap betört a feje a hugának, és egész este korházkodtak.
Szóval ilyesmikre gondolok. Persze nem jönnek ezek a dolgok elő, de azért benne vannak a fejemben néha.