Már megint sír a szám. 3 nap után beszéltem Ricsivel. Annyit se mondott, hogy valami. Csak rébuszokkal magyarázott valami oyat, hogy depis, meg hogy "nehéz fába vágtam a fejszét, de szép fejsze, nem mondom", és nem tudom, hogy ezt most mire mondta, de asszem, hogy rám, és nem tudom mit jelent. Meggondolás szaga van kicsit. A faszomba. Szar ez a nap. Jó nagy rakás szar.
Legalább az érettségi felén túl vagyok. Megint úgy érzem, hogy majd lesz, ahogy lesz ha hazajön. Addig meg nem tom. Kéne valaki, aki közel van. Csak nekem kibaszottul fontos, hogy jól ismerjem a srácot. Anélkül nem megy semmi. Ricsit is 3 éve ismerem, és csak most februárban lettem szerelmes belé.
Na, elmondom milyen pasi kell nkem. Lehet jegyzetelni szorgalmasan.

Külsőségek. Legyen mondjuk 20-tól 30 éves. Legyen stílusa. Legyen szép az arca. Az arca formája. A szeme. A szája. A "szép" baromi relatív, de én tudom, hogy nekem milyen a szép férfi-arc.
Legyen maszkulin. Tetszik a borosta, a sötét színek, a barna bőr, a barna szem, barna haj. Legyen magasabb nálam. Najó, legyen sokkal magasabb nálam, olyan 180-tól a legjobb. Legyen mindenek előtt ápolt. A keze, a foga, a haja, meg minden.
Legyen vad. Legyen szelíd. Legyen extrém. Legyen konszolidált. Legyen kihívó. Legyen kedves. Legyen erős. Legyen férfi. Legyen gyengéd. Legyen durva. Varázsoljon el.
Legyen művelt. Legyen vicces. Legyen udvarias. Érezzem, hogy számára én vagyok a legjobb.
És hogy mit kap cserébe? Hát engem. Ha szerelmes vagyok valakibe, aki engem ugyanúgy szeret, akkor enyém a világ, és állandóan azt érzem, hogy mennünk kell!! Menni, futni, rohanni együtt! Esőben, szélben, fagyban, napsütésben, mindig. És akkor minden jó. Minden szép. És jó érzés van itt belül. Nagyon jó... És nagyon rövid ideig tartott...

Elegem van. Mert a srác vagy fasz, vagy ostoba, vagy szarik rám, vagy mást akar, mint én, vagy kibaszott messze lakik!!

Rendben. Tudom, hogy ennyi szar után valami nagyon nagy jónak kell jönnie. Óriásinak. Hatalmasnak.

Ezenkívül. Nem hiszek az örök szerelemben, de nem ám. Szeretnék gyereket. Már most tudom, hogy kiváló anya lennék. És ha majd hamarosan belefogok a baba-projectbe (mondjuk 2-3 év múlva), azt is tudom, hogy ha eleinte lesz is társam, egyedül fogom végigcsinálni. Kiváncsi vagyok 20 év múlva hányan vannak együtt az idén házasodottak közül. És hogy mért van ennyi válás? Mert a férfi még 50 évesen is lehet iszonyatosan szívdöglesztő, de egy nő már nehezen. A férfi pedig lép. Nyilvánvalóan egy fiatalabbhoz. Ez van a környezetemben, ezt tapasztalom. Nekem ez a törvényszerű. Mint ahogy a gyerek felnő és elköltözik. A férfi ugyanúgy lelép majd. De nem bánom. Aki engem el tud hagyni, az már nem is kell. Hiszen az egyik legfontosabb feltétele egy kapcsolatnak, hogy számomra - ha csak rövid időre is -, ő legyen a legtökéletesebb, és viszont.

Hát ennyi. Azt hiszem.