Amikor az ágyamban fekszem este, és gondolkodom egyet elalvás előtt, akkor mostanában az is eszembejutott, hogy mennyire mulatságos, hogy az ember, mint élőlény, minden este olyan pozícióba helyezi a testét, amelyben a legkevesebb sérülés érheti a más tudatállapot, vagyis az alvás ideje alatt. Tehát gondosan vízszintesbe helyezkedik, lehunyja a szemét, relaxációs állapotba kerül, majd szerencsésebb esteben hamar el is alszik. Az alvás szerintem klassz dolog, és szűkségem is van rá nagyon. Számomra az ideális az, ha lefekszem olyan 12-01 körül, és felkelek 10kor. De ez nagyon ritka. Ha suli van, akkor azért, ha hétvége van, akkor parti van és azért. De ha nincs suli és nincs parti, akkor van alvás :)
Aztán ott vannak az álmok. Na, azok a kemények! Szerintem az álmok nem mutatnak a jövőbe, csupán a tudatos és tudatalatti gondjainkat és örömünket éljük meg más környezetbe helyezve, más intenzitással. Igen, vannak jó álmok is, például ha valami nagyon édes-romantikus dologban volt részed, akkor azt akár újra megélheted este, persze sosem ugyanúgy, de az érzés, amit kivált, akárt ugyanaz is lehet. Velem olyan is szokott lenni, hogy ha valami súlyosan nyomasztó dolog ér, vagy elég ha csak látom, akkor iszonyatosan rémeset bírok álmodni. Megjegyezném ezek az álmok leginkább a Fókuszhoz hasonlókból sarjadzanak... Levágott lábú gyerek, négy fejű nyúl, aki a fülével fest, hát tudod kit érdekel...
De vannak visszatérő álmok is. Na, erről is van egy történetem. Amikor kisebb voltam, gyakran rámjött strandon meg víz mellett, sőt olykor a fürdőszobában is, hogy én most megfulladok. És bár nem értem vízhez, egyszerűen fuldokolni kezdtem, pánikba estem, meg sírtam, és ilyesmi. Erre mit mondd a szülő?? Irány a gyerekpszihológus! De erre mit mondtam én, jaaaaj, anyaaaa, neeee a doktojbácsihóóóóz. Vártam pár napot. Nem múlt el. Még párat. Még mindig nem. Aztán egyszercsak, mikor aludtam, tesóm felkeltett. Éppen akkor, amikor azt álmodtam, hogy úszom a vízben, és belélegeztem a vizet, és kiválóan szolgált oxigén forrásként. És akkor rájöttem, hogy ezt gyakran álmodtam már, és amikor nappal víz közelébe kerültem, tudatalatt rettegtem attól, hogy egyszer bele fogok lélegezni a vízbe, ahogy álmomban is, mert ott azt éreztem, hogy az jó, de ugyanakkor tudatosan tisztában voltam vele, hogy ha megteszem ébren is, akkor megfulladok. Hát ez okozta a víziszonyomat. El is múlt utána örökre.
De van más visszatérő álmom is, vagyis nem is álom, inkább szituáció az álomban, ami gondolom veled is van sokszor, hogy például más ember áll előtted, de mégis tudod, hogy ő a tesód, meg hogy nézel valamit, de nem látsz, mert elvakít a fény, és hiába hunyorogsz és erőlködsz, nem látod, meg hogy mondjuk futni akarsz, de olyan kurva nehezen mozdul a lábad...
Egy ilyen furcsa álom után jöttem rá mi van a halál után. Persze nem gondolom komolyan, hogy így van, de ez is legalább akkora eshetőség, mint hogy a halál után újra születek, mint nyuszi.
Szóval. Egyszer az történt, hogy mentem kocsival egy felüljárón. De túl gyosran kanyarodtunk, és lezuhantunk, és meghaltunk. És abban a pillanatban felébredtem, és tudtam, hogy akkor és ott igenis meghaltam, csak az van a halál után, hogy felriadsz egy eggyel arrébbi dimenzióban, és abban csupán álomnak tűnik majd az egész. Persze ez nem túl tudományos, de melyik életahalálután-sztori az? De ez is lehet egy alternatíva.
És még valami. Van egy elméletem a de javuről (elmélet... pfff :D). A de javu (dézsávű) is minden bizonnyal az álmokkal van összefüggésben. Szóval megálmodsz egy helyzetet, és az megtörténik. Persze nem ugyanúgy, csak az érzés, amit kivált hasonló. Például azt álmodtam egyszer, hogy törökülésben ülök a stégen és Szilvi legugol elém. Aztán pár nappal később törökülésben ültem a suli folyósóján és Szilvi legugolt elém. És akkor dézsávűm volt, és abban a pillanatban, arra az egy pillanatra beugrott a kép a stégről. És ez rengetegszer megtörtént. Mármint, hogy a dézsávű pillanatában újra láttam az álomképet, amiben már megéltem a jelenetet egyszer. Szóval a dézsávű (a szó jelentése egyébként 'már láttam' - vagy ilyesmi :)) nem más, mint a más tudatállapotban - az álomban - már egyszer vagy többször megélt életkép, gondolat, vagy érzés.
Fudekurvasokatírtam.
