Nakéremszépen.
Tétel és bizonyítás.
Tétel:
A panel az király.
Bizonyítás:
Mit tud teni az ember lánya abban az esetben, ha egy óriási, kert-nélküli emeletesház többedik emeleti lakója? Hát elmondom én. Avagy mért szeretek itt lakni a többedik emeleten (ez aféle megmagyarázom magamnak, hogy ami nem is olyan jó, az de igenis klafa :))
Szóval. Ha az embernek van saját szobája, az jó! Ha nincs, az is, de azt majd egy másik posztban magyarázom el :) Mert ha van szoba, akkor egy 10es skálán olyan 9,9 hogy van saját ablaka is. Nos a saját ablak az nagyon tuti. Lehet rajta ugye kinézni. De mindez eddig a kertesházakra is vonatkozik, de most jön a lényegre törés: innen lehet látni a messzeséget! A messzegégbe való látás egyenesen arányos a többedik emelet 'n' számú megjelölésével, tehát a 2. emeletről csupán második emeletnyi a kilátás is, ám a 132. emeletről a kilátás is 132. szintű élményt nyújt a kedves ablakon által tekintőnek. Elém oltári kilátás tárul ám!! Látni az egész 3ashatárhegyet, toronnyal, mindennel, meg látni sok utat és látni a budai várat is, meg a Citadellát, bár azok igen picurkának hatnak ebből a távlatból. Ezenkívül minden este látni tüzijátékokat is! Aztán lehet számolni fákat!! Hát az nagyon jó! Én tegnap unatkoztam éppen annyira, hogy úgy döntöttem megszámlálom a fákat a szobám ablakából. Így történt: egy, kettő, három, négy és végül: kurva sok. Szóval kábé olyan 100 fa (pluszminusz 12) van körülöttünk. És nehogy aszidd, hogy a többedik emeletig nem szállnak fel a pillangók, mert de! A minap is láttam egyet repkedni az orrom előtt, méghozzá egy fehéret, és tök jó fej volt.
Aztán a másik nagyon jó dolog, hogy a mi kérónk az kelet-nyugat fekvésű. Ami anyit takar, hogy kábé délig a nappaliban van extrabónusz fényár, utána pedig az én illetve ecskes szobájában :) Na és itt megint elérkeztünk egy fontos témához. A napozás. Nos, akinek kertes a káza, annak minden jó, lemegy a kertbe, lefekszik a fűbe (betonra, garázsfeljáróba, pázsitra, eperültetvénybe - kinek mi, megfelelő aláhúzandó). Nade mit csinál a panellakó? Kinyitja a kis szobájának az ablakát, betájolja a fénysugarak esését, a fénysugarak beesési helyénél félre tolja a sok rendetlenséget mondjuk a lábával, egy olyan embernyi helyen, levetkezik (ez is barnulási szándéktól függően történik), majd lefekszik a fénnyel kijelölt helyre. A szerencsésebbeknél (nem akarok ujjal mutogatni :)) ez a fényár pontosan az ágyukra esik. Aztán fekszik egy olyan órácskát, esetleg újsággal, felvételire készülők mondjuk tankönyvvel és már lehet is napozni. A szomszéd nem kukkol (hacsak nem túl közel van a következő robosztus objektum), tehát lehet akár pucérkodni is, nem lesz bikini fehérség, nem kell szényenlősködni.
Aztán. A továbi előnyökről. A régebbi típusú házakban például lehet félni, hogy leszakad a lift. Lehet figyelni a fura hangokat, lehet csukott szemmel kitalálni, hogy vajon hányadik másodpercben hányadik emeletnél járunk, lehet ismerkedni az ujjonnan beszállókkal, lehet kedvesen beszélgetni az idős hölgyekkel, lehet félni az ismeretlen kutyáktól. Csupa izgalmas dolog.
Aztán este lehet ráhajtani a ház előtt álló parkoló helyekre. A legjobb éjszakára a lámpák mellé helyezkedni, és bizony az utoljára érkezőknek már csak a szélén marad hely. Akkor egész este lehet aggódni, hogy elvitték-e a járgányt, ha igen, akkor az nem jó. De ha megvan, hát akkor lehet örülni!
Aztán. Jobb esetben még erkély is van! Ott pedig lehet flesselni a naplamentén, a napfelkeltén, a havazáson, a szivárványon, az esőn és a forgószélen. Én mindegyiket próbáltam már és nem is tudnék választani melyik a legjobb.
Aztán például lehet kínosan érezni magad, ha mondjuk ma reggel bugyiban és melltartóban mész ki megnézni az erkélyre, hogy megszáradtak-e már a tiszta ruhák a szárítón. Lehet kényes témákról is beszélgetni az erkélyen, de tanácsos előtte lefelé, felfelé illetve jobbra, balra kitekinteni, hogy vajon melyik szomszédunk fogja végig élvezni a múlt éjszakai szerelmeskedés intim részleteit.
Aztán ott vannak a darazsak. Na, azoknak meg aztán mindegy, hogy milyen típusú a házunk!! A kertesbe és a panellba egyaránt kellemes kis darázsfészket tudnak ám csinálni, amiket az ember jó szívű lánya sosem akar bántani. De azért egy kicsit zavarja, ha túl hangosan zümmögnek.
Aztán ott a kaputelefon!! A miénken a Für Elise szól! Amikor kicsi voltam, imádtam! Táncoltam, akárhányszor felcsöngetett valaki. De ma már megsúgom (köztünk maradjon) - anyira nem bírom.
A panel az király.
