Már nagyon fáj a hátam, asszem nem tudom mért. Valami rossz mozdulat...
Aztán olyan 12körül egyszercsak csöngettek :) Hegó!! Jött egy csomó tankönyvvel, hogy most tanulást nyomunk a felvételire :)
Gondolhatod mennyit tanultunk, közben főztem egy remek ebédet, megittunk két kávét, elszívtunk húsz cigit, megszerelte Anyu bringájának a kerekét, nevettünk kurva nagyot, meg ilyesmi. De azért tanultunk is ;) Kosztolányit, meg Juhász Gyulát, meg Kafkát, meg Déryt, meg még pár irodalom centrikus arcot. Szóval most már kábé az anyag 0,2 százaléka bent van a fejemben :)
A bankett előtt megdumáltuk az osztálytársakkal, hogy olyan mocskosul leisszuk magunkat, hogy elfelejtsünk mindent!!! 
Hát végeredményben nem tudom, hogy a részegségtől, vagy az azóta eltelt időtől, de a küldetést sajnos véghezvittük... Most lehet hangosan szitkozódni, hogy bakker, azért a felvételit még meg kellett volna várni!!
De 'majd csak lesz valahogy! Olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna.' - Ez a kedvenc mondásom (az egyik ;)), bár nem tudom kitől ered.
