Na kitérnék pár esemény komolyabb részletezésére.

21. Csütörtök.

Ibolyában voltunk, és éjjel írt az Ati egy ilyen sms-t:

Égen vak angyal lépett
ellökte a Holdat, korom sötét lett.
Pusz, a

Erre meg visszaírtam neki én is valamit, meg hogy mért nem jött este, és visszaírt, hogy próbált, de nem ment, és hogy jó éjt.
És én meg kész voltam, mert olyan drága, hogy éjjel írt nekem.

22. Péntek.
Pintyre meg Beára kibaszott 1 órát vártam a Kálvinon, és kurrrrva ideges voltam rájuk, de aztán jött Pinty, meg később Bea is, meg Ági, meg Kriszta.
Atinak írtam egy nagyon kedves ímélt, mert írt nekem, és küldött verset is, amit ő írt, és azt kérdezte mit gondolok róla (már mint a versről). És én ezt írtam:

Szia Ati!

Megköszi az esti, paplan alatt fekvés közben jött esemes-Nagy-László
verset, mert tökre szép, és pont olyan elalvós hangulatú volt ahogy az
angyal, ha csak véletlenül is, de lelökte a Holdat az égről és hipphopp,
korom sötét lett, és el is lehet akkor aludni. El is aludtam, és álmodtam
is.

Ősz, tél, tavasz, nyár.

Este voltunk Ibolya nevű helyen, és énekeltünk is egy kicsit, a többiek
berúgtak, de én nem, mert siettem haza, mert mostanában sokat
mulattam, és fáradt voltam, és mentem haza egy Laura nevűvel, aki
nagyon jópofa kislyány, aztán elváltunk, mert ő is máshova, meg én is,
és akkor már sötét volt, egyedül sétáltam haza, körülöttem a nagy
sötét ősz, de nem féltem, mert nem félek mindig a sötétben, meg
nálunk mindig pék illat van, vagyis nem pék, hanem inkább meleg, friss
kenyér illat, és olyan jó néha hazasétálni a nagy sötét kenyér illatú
őszbe burkolva. Kicsit fáztam is. Aztán hazaértem, és otthon meleg
volt, és megfürödtem forró vízben, még egy forró teát is ittam, mert
kicsit beteg vagyok, de nem vészesen. Aztán ott ültem egyedül,
törökülésben a nappaliban a sötétben, ment valami zene féle a
tévében, és egyszercsak tudod mit éreztem?

Hogy mindjárt itt a tél. Annyira elválaszthatatlan az ősz és a tél. Olyan
hirtelen csavarodnak egymásba ők ketten.

Na, ha majd hó lesz, akkor egyszerűen megőrülök, mert imádom, és
szebbet nem is tudok elképzelni, mint amikor rászakad a városra egy
nagycsomó hó, és a fák ágait lehúzza a súlya, és olyan hihetetlenül
szép, hogy komolyan nem kapok levegőt, és az lámpák fénye
visszaverődik a hótakaróról, és á, nem is tudom elmondani.
Szeretem a telet. Mindig az a kedvenc évszakom, ami éppen a
legközelebb van... Mindig előre érzek minden évszakot, mármint
tavasszal már csak a nyárra gondolok, meg arra, hogy azt szeretem a
legjobban, aztán egyszercsak közeleg az ősz, és akkor rájövök, hogy
én imádom az őszt, mert olyan felfoghatatlanul jó ősszel hazamenni
este a pék illatú utcában, és ősszel meg rájövök, hogy a tél meg a hó,
meg a csípős hideg, és a forró tea az mennyire jó, és imádom a a telet,
aztán februárban az első napsugarak, amit a tavasz követ, és így
tovább mindig.

Szóval ilyesmi érzéseket váltott ki belőlem a versed. Cikázó gondolatok,
aszociációk, érzések az évszakokkal. Mint egy kisgyerekben.
Annyira szép ez a vers. Ez tetszik mind közül a legjobban.

Ősz, tél, tavasz, nyár.


Köszönöm az élményt.


Puszillak.

p

És erre ezt válaszolta:

Szia Petr!

Nagyon aranyos vagy, én is érzem amiket mondtál, azért irtam le. De
küldök egy olyat amikor leszakad a városra a hó, ugyan én a bükkben
nöttem föl és az ottani telekben, de a Bp-i tél más filing. De mikor már
irtam verseket ezt nem tudtam kihagyni. Benne van tél és a város
érdekes kapcsolata. Nagyon gyorsan született vers, azthiszem egy e-
mailnek indult az egész. Küldök egy másik verset az őszről, azt tavaly
írtam, és benne volt a sulis verspályázat győztes csokrában. Nyertek
tavaly a verseim. Tök jó volt és nagyon boldog voltam.
Olyan szép volt a kenyér illatú őszi leveled!

Puszillak!
ati

És akkor már olyan kedvesnek gondoltam Atit (de az is egyébként, csak fura-kedves), és kiváncsi voltam, hogy vajon annak ellenére, hogy Pintyő lemondta a szombat este programomat vele véletlenül (előző bejegyzés asszem :))), fel fog-e hívni.

23. Szombi.

Nagyinál ebédeltünk, és egyszercsak Esemes!!! Ati: "Szia Petra! Van kedved talizni velem ma? Még világosban elindulnánk járni a várost, azt érzem hív a múlt és együtt átélhetnénk a mesélt borzongást! Na? Pusz, a"

Na itt már tényleg aszittem, hogy de drága az Ati, és hogy majd most jól jóra fordulnak a dolgok és minden szép lesz, meg jó és boldog és ilyesmi.

Aztán még Anyuval, meg Andiékkal elmentünk a Györgyiékhez, aztán siettem haza, mint a hülye, hogy találkozzam még az Atival. Felhívtam, oké, fél8 Oktogon.
Eleinte tökre zavarban voltunk, kicsit ciki volt, aztán sétálgattunk tök sokat, meg benéztünk az Antimatériába, de aztán ki is jöttünk, mert túl nem volt jó, aztán sétáltunk még jó sokat ZSEBRETETT KÉZZEL mind a ketten (extra gáz volt), aztán kigondolta, hogy vegyünk egy sört és menjünk fel az ALAGÚT tetejére. Átgyalogoltunk a Lánchídon, kurva romantikus volt, közben elmeséltük az életünket, meg ilyenek.
Odaértünk, gyönyörű kilátás meg minden, beszélgettünk, söröztünk, mellettünk csak szerelmes párok voltak. És akkor Ati megölelt, és mondta, hogy de jó hogy mi így egymásra találtunk, és aztán még párszor átölelt, aztán tovább beszélgettünk, és kurvára nem történt SEMMI!!!! És nem vágtam (és még most se), hogy ez most mi a fasz volt! Aztán felmentünk hozzájuk, mutatott pár képet, meg verseit, meg cédét, ahol énekel, mert őrületes hangja van.

És SEMMMMMI nem történt!! Nem vágom. Ja, és van csaja is. De akkor mi a fasznak hív el "randizni" a város legromantikusabb helyére? Mért keltett bennem olyan érzést, mintha akarna tőlem valamit? Na, mindegy, hát ez volt.

24: vasárnap
Voltunk kirándulni (a 4 kredites kirándulás óra :PPP), jó volt, jött Szveti, Bea, meg Balázs, aki kibaszott nagy arc!!!!

Vadasparkban voltunk!! És a bölényekhez ez volt kiírva: a bölény szeszélyes, benyúlni veszélyes. És gyerek írással alatta: aki benyúl, kinyúl. Az illető nagyon ráérzett a lényegre :D

Aztán kiderült, hogy a Balázs nem ismeri azt a kifejezést, hogy ZSÍRKIRÁLY!!! Beával elmagyaráztuk neki, erre aszongya, aszongya: Lányok, tudjátok ki az igazi zsírkirály? LAGZILAJCSI!!!
Beával kifeküdtünk és meghaltunk a röhögéstől, összeestünk, meg hasonlók!!

Este "kozmolány" buli volt a Mozaikban, de azt már leírtam.

Hétfő!!

Az új srác (Bazsi), na nagyon jó pofa gyerek. Dumáltunk egy csomót!

Kedd. Megint csomót beszélgettünk, és mellettem ült a tanmódszer órán, és nagyon jó arc volt.
Aztán megnéztük a Roncsfilmet a suli egyik termében (de nem csak ketten, még jött István is, ak, ő is kurva jó fej), szétröhögtük magunkat, aztán később jött Pinty, Bea, és megnéztük a Rekviemet, elborzadtak kicsit, de megint jó volt, már ezredszerre. Jó arc a Bazsi.

Úúú.
Aztán este!!! Legkomolyabb GMK szeminárium volt (ja, az partit jelent - lehet megnézni az évfolyamom honlapján :)), Mélypontban voltunk, ott volt Ádi, Tomi, Bálint, Balu, Réka, Petra, másik Réka, Laura, Solya, Pintyő, Bea, Ági, Barbi, Titi, Szveti, Kriszti, Jaaaa, és Ati is egy pillanatra, meg már nem is tudom kik, de voltunk vagy 20-an (terjeszkedik a bulihadosztály :PPPP), kicsit beittunk :PP Bálint hazavitt mindenkit kocsival, Ádi nálam aludt, másnap kibaszottul másnapos voltam (tegnap)...

Szerda.

Reggel 11kor keltünk Ádival, és kurvára készen voltunk még. Főztem egy lájtos porlevest, megnéztük a Félelem és reszketést és megint zsírkirály volt (lagzilajcsi)! Aztán mentem az új melóhelyemre, a mamut 2ben eladó lány vagyok, lehet jönni venni tőlem dolgokat :)) Aztán ott voltam fél7ig, aztán a Tomi szülinapi családi hepaján voltam.

Aztán haza, Ádi hívott beszélgettünk vagy egy órát, aztán meg Beával is. Hát ennyi.

Ma este már megint buli!!
De csak finoman :P

Homlokcsók