2005 01. 04. 22:28
Na bazmeg. Ma felkeltem 11kor, aztán szedelőzködtem, és mentem Hegóval és Andrissal találkozni a trabantnál. Ja, mert este még felhívott Hegó, miközben Gerivel épp a két gépet próbáltuk meg összekötözni itthon, de persze hozzá kell tennem, hogy nem ment. Na, és megbeszéltük Hegivel, hogy megyünk ma telót nézni, mert az enyém már csak éppenhogy működik, övé meg még annyira sem. Andriséról meg nem is beszélve.
Előszöris, mikor elindultam, majdnem ledöntött a szél a lábamról a köcsögje, és az ernyőm is kifordult, szóval a fél környék minden bizonnyal kellemeset kacagott, ahogy én az esőben, szélben és fagyban küdzök az ernyővel, hogy össze bírjam csukni. Hozzá kell tennem, nem ment. Elsőre legalábbis, de aztán ha nagy nehézségek árán is, de elhárítottam, pontosabban összecsuktam az akadályt. Aztán mentem. Villamos, ilyesmi, és ott álltam a trabinál, majd halálra fagytam, látni nem láttam semmit, mert ÁD EGY a hajam a szememben volt a szél miatt, ÁD KETTŐ a szemüvegem (a zsír új) tiszta víz volt az esőtől. Fless.
Aztán megláttam Hegót, és lenyugodtam. Aztán kicsit még vártunk Andrisra is. Megérkezett. Oké. Akkor szálljunk be a trabiba. Mert ez az Andris trabija, csak épp nem működik, de ők minden reggel ott kávéznak benne. Oké, mondom, csak épp a trabi ajtaja sem működött, szóval a kombi trabiba a csomagtartón keresztül kellett bemászni, én meg természetesen szoknyában voltam, hogy nehezítsem a saját dolgomat egy kicsit, de azért bemásztunk mind a hárman. Andris hozzott egy flakon meleg kávét, és ott üldögéltünk egy darabig. Tiszta Amerika. Reggeli kávé a furgonban.
Aztán összeszedtük magunkat, és mentünk az Árkádba, mobil nézőbe. Néztünk is. Partner program, de azt itt nem lehet, csak az Asztóriánál. Zsír. Közben csatlakozott hozzánk Andris barátnője, aki mellesleg nagyon jó arc volt, és én esküszöm, hogy még életemben nem találkoztam vele, hisz Andrist sem láttam tavaly szilveszter óta, ezzel a csajjal meg csak fél éve van, szóval nem vágom honnan kéne ismernem, ugyanis erről meg volt győződve a Hegó is, az Andris is és ami a legfurább, hogy a Szilvi is. Ami valóban akár igaz is lehetne, mert mondta, hogy ő már találkozott velem, és ő is oda jár suliba, ahova én, és látott is a múltkor, csak nem jutott eszébe a nevem, így nem jött oda. Na! Én meg kurvára nem vágom, hogy találkoztam-e egyáltalán vele valaha is. Ami elég GEBASZ, mert ciki kissé. De minden esetre Szilvi nagyon jó arc csaj, és most már legalább hivatalosan is ismerem.
Oké. Átmentünk az Astoriához, sorszámot húztunk. Ön előtt 14en állnak. És anyád előtt mennyien???? Jó. Közben megjött Hegó csaja is, és leléptek Andrissal és Szilvivel kajálni a kínaiba. Mi meg addig Hegóval jól elmarháskodtunk és olyan nagyokat flesseltünk az épp soron következő számokon, mintha bingóznánk. Aztán nyertünk is. Jött a számunk, és mi odamentünk a megfelelő hölgyeményhez, aki kurvára kedves volt, és aranyos, ami elég ritka ezen a téren. Zsírzsír, kinéztem az új telót, minden kérdésemet szép sorban felpakoltam a hölgynek, ő meg nagy vonalakban vázolt mindent, szóval mérlegeltem, döntöttem és perkáltam. Szóval új teló van! Nem tud semmit, csak simán arra lehet használni, amire való. De nem is kell nekem enél több. Sőt, kifejezetten zavarna, ha tele van minden szarral. Szóval minden jó, pont nekem való.
Ja és láttam a Barbaró Attilát is sorban állni egy igencsak szemrevaló kis menyecskével, gondolom a felesége lehetett. Aztán Hegó el, Andris meg Szilvi még jöttek velem egy darabon. Én meg bementem a suliba. Bár ne tettem volna.
Beérek, futok a tanszékre és látom, hogy bazmeg a kultúra zéhám HARMADSZORRA IS NEMMEGFELELT!!!!!!!! A faszomba!! 28 helyett 14 kibebaszott pont! Pedig minden kérdésre tudtam a választ, és úgy jöttem ki, hogy ez fő-zsír-űr-atom-durván jó lett!!!! Hát nem. Először majdnem sírtam, aztán majdnem berugtam a tanszék ajtaját, aztán gyorsan felhívtam Andit, Anyát, Bazsit, Tomit, Pintyőt és Ancsot. Besúgtam nekik az ő eredményeiket is. Aztán gondoltam megvárom azért a tanáruratkezitcsókolom, hogy megkérdezzem, hogy azért ez hogyis van már úgy mégis, de épp vizsgáztatott Én meg tök egyedül este 5kor ott szobroztam és vártam, hogy a sült galamb berepüljön a számba. Aztán rájöttem, hogy én addig elmegyek a gépterembe, hogy a tegnapi irományom a blogba jól beillesszem, de már zárva volt a téma. Logikus. Ki a fasz megy este 5kor vizsgaidőszkban netezni!? Hát én.
Jó, akkor vissza a tanszék elé, erre jön egy csaj, megkérdeztem, hogy ő is a tanárúrra vár-é, mondta igen. Oké. Várjunk együtt. Jó fej volt, beszélgettünk egy keveset. Aztán 6kor jött is a tanárúr és mondtam, hogy ugyan már megnézhetném-e a dogám. Aszongya ja. Látom, hogy csupa áthúzott nulla. Aszittem kitérek a hitemből, de aztán inkább mégse, csak megkérdeztem, hogy mit kelett volna mégis ide meg ide írnom. Ő gúnyos mosollyal és kétszavas mondatokkal elmondta, aztán eljöttem. Bazmeg. Ha nekem 20, különböző helyről származó jegyzetem van, és mind a húszban gyakorlatilag ugyanaz a tartalom van, akkor mi a gecit csináljak???? Szóval újra előről az egészet. Faszom.
14-én. Reggel 9kor. Mire feleszméltem a dühömből, már a buszon ültem és zenét hallgattam. Egy óra hazáig, és végül félnyolcra haza is értem. Nem ettem és nem ittam még semmit, csak három kávét.
Aztán megnéztem a Barátokköztöt, aztán beszéltem Bazsival, Andival, Hegóval és most újúlt erővel támadok a kultúra közvetítés tantárgya ellen. Vagy inkább -ÉRT.
Vajon megtalálja-e moira a kultúra közvetítés elmélet titkát, ezzel egyszersmind meglelve a boldogság kapujának rózsaszín vattacukor kulcsát? Következő részben kiderül. Mindenki derül.
Csók.
