2005. 01. 03. 19:21
Na. Most új elhatározásra jutottam Új év, új elhatározás :))
Szóval. Most, hogy a Jézuska hozott nekem egy egeret a számítógépemhez, és most végre tudom kezelni a gépet. Akarom mondani akár el is kezdhetem MEGTANULNI, hogy hogy kell kezelni. Lényeg a lényeg, most már minden nap írok csak éppen flopira kiküldöm, oszt majd ha nethez jutok jól bemásolom, mert már ilyeneket is tudok ám.
Most nemrég Anyuval néztük a hiradót, és már megint jól kiakadtam, már nem is tudom min. De aztán beszélgettünk is és mondtam Anyunak, hogy a természet úgyis legyőzhetetlen, jobb ha nem hergeljük. Ez most az özönvíz kapcsán jutott eszembe. Aztán az is volt, hogy írni kéne egy új dolgot. Vagyis könyvet akarok írni. Már írtam egyet, de az csak kézirat, és nem is látták csak kábé 5en. De most új ötletem van. Kissé utópisztikus. Emberkísérletes. De nem írhatom le ide a sztorit, mert még valaki megírja, azt nézhetek, ha odajutok egyszer, hogy kiadjam. Majd ha meg lesz, becsszó kapsz egy ingyen példányt, csak most nyugodj meg.
Aztán. Mi volt még ma?? Feladtam VOLNA a csekket az uvé-ért, de miután a postán rája nyomtam a megfelelő gombra, kijött a papiros, hogy itt bizony 39 ember áll ön előtt, így feladtam. De Tomi kedves csoport társam felajánlotta, hogy meghív egy uvéra, és befizeti majd máskor nekem. Egyem a zuzáját.
Aztán Bazsival mentem haza irányba, de a Moszkván elváltak útjaink. Jó, hogy megismertem ezt a Bazsi gyereket. Igazán úgy érzem, hogy jó barátok vagyunk. És ez zsír. Tökre egy rugóra jár az agyunk, meg csomó dolgot ugyanúgy látunk és ugyanolyan makacsul ragaszkodunk a felépített elveinkhez, és ugyanolyan kibaszott nagyokat röhögünk a rengeteg baromságon, amit ki bírunk találni. Szóval ez zsír.
Ja!! A Debreceni koncertről muszáj néhány szót ejtenem. Szóval délben keltem aznap, és 14:05kor indult a vonat. Gerivel kibattyogtunk a buszmegállóba, hogy irány a Keleti (a keletibe haver, a keletibe), de az a szájba baszott busz csak nem jött. Már vagy félórája vártunk, de semmi. Jó, akkor persze kicsit kiakadtam, hogy a BKV mekkora gyökér, és van pofája szétemelni a bérlet árakat ezek után.... De aztán Apu hívta pont a Gerit, hogy most épp hol vagyunk, Geri meg vázolta neki nagy vonalakban a szitut, és Apu mondta, hogy nópara, jön értünk, hogy még éppen csak hogy elérjük a vonaT. Jött, vitt és győztünk. Futunk mint a nyuszik befelé a Keletibe, fel a IC pénztárhoz, jegyet jól megvesz, aztán uzsgyí, vágány kergetés, megtalálás, helyelfoglalás, fülhallgató a fülbe bedugás. 3 óra valamennyi volt az út, közben ittunk egy sört, meg egy kávét. Vonaton jó sörözni. Berugni már nem, de egy sör kettőnknek pont király volt. És közben bámultam ki az ablakon és olyan eszeveszettül jól nézett ki, hogy nagyon alacsony szögben sütötte a nap a földet, és hosszúak voltak az árnyékok, és a nappal ellentétes irányban meg szinte fekete volt a viharfelő, és valami elbaszott jól nézett ki ez a sok kontrasztos fény dolog a pusztában. Néha rá-ránéztem a kis telómra, hogy mit ír ki hol járunk, aztán visszapilledtem a zenémbe burkolózva. Lassan ment le felé a nap, és őrületesen jó volt, ahogy azt hallottam a fülembe ordítani, hogy "látod, lemegy a nap Különböző nagy vadak mennek bele az éjszakába, megenni, aki árva" és ezek bizony mi voltunk. A nagy vadak, akik menek bele az éjszakába. Aztán megérkeztünk. Leszálltunk. Értelemszerűen.
Hát nem tudom te mennyit jártál Debrecenben, de hogy ez a legflessebb magyar város, ahol eddig voltam életemben, az biztos. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy meg kellett keresnünk egy tagot, akit Anyu ismer, de mi nem, mert nála volt az én beugróm a koncertre, mert Geri okos volt és előbb megvette. Szóval Kerestük a villamost, nem kellett túl sokáig vadászni rá, mert gyakorlatilag az állomás mellett volt, és különbenis csak egy villamos van Debrecenben. Szóval a megbízható forrásunk azt mondta, hogy 4 megállót kell mennünk, hogy ott legyünk a tagnál, akinél a jegyem van. Oké. Kicsit gyanús volt, hogy a 2., a 3., és a 4. megállónak is Kossuth tér volt a neve, de hát úgy tűnik, ott ez normális, úgyis mindenki tudja mi hol van. Tök sötét volt már. Mentünk 4 megállót és lerakott minket valami Vörösmarthy tér szerű helyen. Sehol egy kosz darab, sehol egy csikk, csak emberek nyüzsögtek és ezermillió kis égő díszítette a környéket. Volt ott egy templom is, és olyan szép volt az egész, hogy most is 'belelúdbőrzik a szívem' (by Bazsi). Szóval gyönyörű volt. Már csak egy kis hó hiányzott és asszem menten elaléltam volna.
Aztán bolyongtunk vagy egy félórát, mire megleltük az ürgét, és átnyújtotta a jegyem. Jó. Ez kipipálva. Irány a Sportcsari. De hogyan is!? Azt az infót kaptuk, hogy trolival kéne menni. Jó. Odamentünk a legközelebbi megállóba, ahol egyébként nem viccelek 9 (!!!) busz állt meg összesen. Vártunk vagy félórácskát, mire jött a mienk, közben láttunk egy nőt a megállóban, aki - figyu, kemény lesz - amikor még Pesten vártuk a busz, ott állt mellettünk!! Kemény. Na, közben azért ismerkedtünk a helyi erőkkel és pár pesti forma meg velünk, próbáltuk egymásnak átadni a már megszerzett utvonalvázlatunkat, aminek végcélja a Sportcsarnok volt. Nos. Utazgatunk, utazgatunk, aztán egyszercsak leszálltunk. Sehol semmi. Viszont az úton jönnek szembe ilyen rokker-féle arcok, héééé, álljatok meeeeg, hol van a sportcsari??? Hát csak menjetek így tovább egyenesen, és majd látni fogjátok a tömeget!! És mi mentünk tovább az úton, és láttuk a tömeget. De még hogy láttunk!! Embertelen sokan voltak, pedig csak 18 óra körül volt. És mi beálltunk az sorba. Vártuk, hogy beeresszenek. És egyszercsak kijött egy magas, nagggggyon jó képű pasas, és jól kinyitotta az ajtókat. Pardon, az ajtót, mert csak egyet nyitott ki az idióta. Na de aztán szorosan belekapaszkodtam Geribe, és már bent is voltunk. Nos. Én egy olyan ember vagyok, aki a Tankcsapdát akkor kedvelte meg, amikor kis szaros (elnézést ha valaki épp ebben a korban van...) 14 éves voltam. Aminek akárhogy is nézzük, ez azért lassan 7 éve. Abban a korban az ember lánya, ez esetben úgye én, igen, fekete szerkóban nyomja, meg bakancs és földre ülök és hosszú bőrkabát vagyok. Szóval mindenki ismeri az ilyesmit. Aztán szépen lassan felnövögettem, mígnem már nőnek öltöztem és nővé nem értem. De a szerelem megmaradt. Ezzel mire is próbáltam kilyukadni???? Ja, igen. Hogy én már nem vagyok az a bele a közepibe és pogó, és hedbengelés, mert nem, nem és kész. Engem nem törjön már össze kopasz izzadt állat, mert azt nem szeretem. Najó, talán ha szexről van szó... De ezt most hagyjuk. Lényeg a lényeg, én hátul akartam állni, esteleg ülni, hogy lássak és halljak mindent és közben azért mégse tiporjanak össze. Nos. A sportcsarnok elég nagy. Kb akkora lehet, mint 3 Pecsa. A közepe, vagyis ahol állni illetve eszelősen ugrálni lehet, az olyan 2 pecsányi és körben a 3 szintes leülős rész kb egy pecsányi. Nos. Én pont a színpaddal szemben ültem, a legelső szinten, kb egy méterrel az álló tömeg fölött. Mellettem, előttem senki. Lement a sok előzenekar, ja én egyébként olyan is vagyok, hogy nem érdekelnek az előzenekarok, legfőkép akor nem, ha az a zanzibár. Egyszerűen nem odavaló, és ezt a lentebb álló közönség félre nem érthetően ki is mutatta az irányukba. Aztán lement a Moby Dick, a zanzi, meg a Tortugas, én addig megettem egy szendót, ittan pár sört, Geri meg bóklásszott összevissza, fotózgatott és néha belement a sűrűjébe is, mert ő viszont kifejezetten szeret pogózni.
Aztán lement az uccsó előzenekar, és lehullott egy nagy fehér lepell, eltakarván így a színpadot. Majd hangolás a lepel mögül, hatalmas Lukács és Cserkó árnyékok, halk dob, majd hangos, és végül két oldalról hatalmas lángcsóva, ami pillanat alatt elégette a leplet, és ott voltam újra Tankcsapdán!! A Néggyel kezdtek. Aztán csak mentek sorba a jobbnál jobb számok, végig énekeltem az összeset, mert imádom!! A látvány is kibaszott jó volt!!! Ott ültem a világ közepén, 3000 egyszerre lélegző ember fölött, és valami fantasztikus élmény volt. Aztán Lukács búcsúzott és megköszönt mindent már megint nekünk, és levonult a világot jelentő deszkákról a zenekar. A tömeg tapsolt dübörgött, őrjöngött. Hihhhhhhhhetetlen volt ezt látni!!! Marhára felemelő volt!! Komolyan!! Aztán visszajött Lukács és négy fáklya társaságában egy bárszékre ülve egyszál akusztikus gitáron elkezdte játszani az Akapulkót. Namármost. Eddig is kész voltam a gyönyörtől. De ahogy ezt a halk és finom zenét hallgattam, alattam a morajló tömeg, a fejembe telített és tartalmas zene harsogott, mindenki egyszerre tapsolt, hát nem tudom elmondani milyen hatalmas és gyönyörű élmény volt ez nekem. Aztán eljátszotta az Egyszerű dalt, azt is csak egyedül, és egy tüdővel, a valami földöntúli boldogságtól és fájdalomtól sírva énekelte végig a 4000 fős közönség saját tapsuk ütemére az egész dalt. Katartikus élmény. Ezt tudom mondani. Aztán az Örökké tart jött, és a dal közben belépett a zenekar egésze, plusz még egy bőgös, mert ugye Lukács ezt a 3 számot akusztikussal nyomta. Hát tényleg majdnem sírtam.
Aztán megint "sziasztóóók", újra le a színpadról, újra őrjöngött a féktelen tömeg, és újra visszajöttek. Vagy 5 számra még!! Közben énekeltük, hogy BOLDOG, BOLDOG, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT.... Szóval fless volt nagyon. Aztán vége lett, Geri nagy nehezen visszaevickélt hozzám, félmeztelen volt, és majdnem szomjan halt, és járni is éppen csakhogy tudott. Kicsit elfáradt a gyerek :PP
Még ültünk egy darabig, felgyújtották a lámpákat, lassan kiürült a stadion. Aztán mi is szedelőzködtünk.
Két és félórás koncert. Fantasztikus volt.
Aztán mire kiértünk kabátostúl, sálastúl, kesztyűstűl addigra már vagy éjjel egy volt. Mindenki ment a Lovardába, mert ott folytatódott a buli. Hát mi vagy egy órát bolyongtunk, mire megtaláltuk, külső segítséggel, vagyis egy srác elvezetett minket, jó arc volt. Aztán benéztünk, Geri még gyorsan kiitta a Csapot, aztán úgy döntöttünk, megyünk vissza a vonathoz. A vonat 4:15kor indul, szóval volt még időnk. De ha belekalkuláljuk a tévelygéseket, akkor máris ésszerűbbnek tűnt az azonnali indulás. Főleg, hogy végig gyalogolni kelett, mert éjszakai az nincs a DKV-nál :)) Aztán megkérdeztünk pár arcot útközben, hogy mégis merre van az arra, és az egyik azt mondta elkísér minket. És kajra odáig kisért. Nagyon kedves volt, és mondta, hogy ő egy falucskából költözött ide, mi meg mondtuk (kicsit félve) hogy pestiek vagyunk, erre a srác kérdezte is rögtön, hogy mi volt itt olyan izgis, hogy ennyit utaztunk érte, mi mondtuk, hogy bizonya a Csapda, és eléggé megérte. Még így is. Mi az hogy :)
Aztán a vonat állomáson vártunk még egy csomót, nem volt nyitva még egy kassza sem, csak fáztunk, és ültünk a hidegben még vagy 5 tucat arccal. Aztán megnyíltak a pénztárak, mi pedig megvettük a jegyet. Aztán nem sokkal később a vonat is befutott, mi felültünk rá, egy darabig még vacogtam kabátban és sapiban, aztán bekapcsolták a fűtést és majdnem megsültem, nem viccelek, volt vagy 45 fok, asszittem meggárgyulok. De hülyén néz ki ez a szó leírva :))
Aztán 7óra valamikor megérkeztünk, 8ra ágyba kerültem, és aludtam kettőig. Hát ez volt a nagy"viszlát Debrecenben" :)) Így ez a koncert lett életem harmadik legfantasztikusabb koncert élménye, a két Kosheen után. És így csúszott le negyedik helyre a tavalyi Pecsában tartott Csapda koncert, amikoris én a színpadon ültem :)))
Asszem ennyi.
Ja, még azt akartam mondani, hogy csütörtökön vizsgázom művelődéstörténetből és még asse tudom mit kéne tanulni.... Holnap talán benézek a suliba, hogy hátha kint vannak az eredmények a közgáz és a kultúra zéhákról, és hátha belefutok valakibe, aki elmondja nekem tisztességesen, hogy mit is kell tanulni, esetleg ad is hozzá valami adalék anyagot. Jó lenne nem elbukni az első félévben rögtön....
Sok sikert nekem. És olyan nagyon jó lenne, ha lenne már netem, és írhatnék már rendesen, mint régen.
Szóval ezer csók.
