2005. 03. 23. 23:27
Mielőtt bármibe is belekezdenék, le szeretném írni ide Goethe A rémkirály című zseniális versét, amelyet a hőn áhított Závodszky fordításban - mely szerintem a három közül a legkiválóbb - ma végre megleltem.
Goethe: A rémkirály
Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?
Egy férfi jő, s hozza gyermekét;
a hűvös széltől úgy óvja őt,
s oly búsan nézi a szenvedőt.
Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?
Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,
sok dísze, éke úgy csillogott. -
Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,
ott vígan játszom veled, míg élsz;
benn színes, tarka a hímes rét,
s anyám néked adja színes köntösét. -
- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,
hogy engem suttogva csábít a rém?
- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:
csak hervadt lombot zörget a szél. -
- Jöjj, drága gyermek az erdőn át,
ahol tündér lányaim várnak rád;
vidám dallal hívnak e szépséges nők
és táncolva álomba ringatnak ők.
- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,
az éjben tündérek hangja szól! -
E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,
szél suttog a fákon, s játszik a fény.
- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,
de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.
- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,
két karja átfog, úgy bánt a rém! -
Hogy űzi, hajtja, a ló szinte száll,
mert sír és jajgat a kis lázas száj;
s hogy végre otthonába ér,
karjában gyermeke már nem él.
Imádom. És sehol sincs fent a neten ez a fordítás....
És most az események, amik rendületlenül folynak.
Jelen pillanatban a szobámban fekszem a szőnyegen. Rendetlenség van megint, vagy talán még mindig, ezt igazából csak az ég tudja. Most értem haza Páfránytól. Fáradt vagyok, pedig náluk ittam kávét is.
Kezdem a beszámolóm mondjuk a 12.-ével.
Andival találkoztam nem is tudom már hánykor és hol, de annyi biztos, hogy vele. Mentünk a kis barátaival megünnepelni az ő születésnapját! Először Morrison's. Gyűlölöm azt a helyet. Egy nagy fos az egész. Számomra visszataszító zene, emberek, árak. Ott volt pár ismerős arc, meg pár ismeretlen is. De miután ők is konstatálták, hogy a hely nem jó, átentünk a Szódába, ami szintén nem az én világom, de ott legalább úgyahogy jó zenék voltak. Ott elvoltunk egy darabig, pezsgőztünk, néhányan táncoltak, vagyis úgy korrektebb lenne a megfogalmazás úgy, hogy csak Andi meg én nem álltunk fel az istennek se az asztaltól.
Aztán hajnalban haza, közben egy balfékkel dumáltunk a Blahán és még kettővel is később, vagyis azokkal nem is, csak ők beszélgettek rólunk, és ha nem lettem volna olyan fáradt, odamentem volna és ádegy: megagyaltam volna őket jó agresszívan, ádkettő: odamentem volna békésen, kezetnyújtottam volna, és azt mondtam volna: helló. Az én nevem Petra, és tegnap tudtam meg, hogy rákos vagyok, és nincs most kedvem hallgatni, ahogy bántóan beszéltek rólunk...
És akkor talán mélységesen elszégyellték volna magukat, és marta volna őket a lelkiismeretük, ami fájdalmasabb bír lenni sok mindnennél. Aztán hazaértünk. Hatalmas alvás, Andi már megint korán reggel kelepelt jó szokás szerint, én pedig rimánkodtam még egy pár perc alvásért...
Aztán 13.-a.
Házibuli. Dunakeszin, Páfránnyal. Nagyon jól éreztem magam, egész sokáig szociálisak bírtunk maradni, nevettünk is sokat, jó volt nagyon. Aztán pár óra komoly tantra a kisszobában, földöntúli élmények, amik csak az enyémek (és az övék persze).
Aztán reggel bundáskenyeret csináltam, rengeteget, mind megettük, megnéztük a Macskafogót, ami még mindig fantasztikus, sőt egyre inkább az, aztán vonattal haza bágyadtan. Jaaaaa, és nyertem 2 jegyet az E-Z rollersreeeee, imádom!!!
Vagyis 14-e. Szóval nem is hazamentünk, hanem Kolosékhoz, akik lassan beköltöznek kis fészkükbe. Édesek voltak. Aztán Páfrányékhoz, ahol házi pizza várt minket :) Aztán kicsit aludtunk is, ami nagyon jó volt. Úgy voltunk, hogy feküdtünk az ágyban, oldalt, egymást átölelve nagyon szorosan, úgy, hogy mindenünk összeért, és egyszercsak felriadtunk, hogy hú, nagyon elaludtunk így. És nem viccelek, nagyon mélyen aludtunk, őrületesen fura volt (a legjobb-fura fajtából). Aztán még picit játszottunk, meg cicáztunk, és hazamentem :(
Aztán még aznap este nem éreztem jól magam nagyon, és meg is mértem otthon a lázam, és hőemelkedésem volt. Ja, azt persze tudni kell, hogy Anyu meg Geri is kurva lázasak voltak.
Másnap reggelre (15.-e) jó kis 38,7-es volt a lázam. Szopacs. Neszeneked vírustenyészetlakás.
Mondtam is a kedvesemnek, hogy beütött a ménkű, itt az influenza, jajmileszmost.
Egésznap csak aludtam és szenvedtem, mint egy kutttttya.
Aztán másnap. 16.-a
Páfrány jött hozzám munka után és hozott nekem egy nagycsomó gyümölcsöt (tutira attól gyógyultam meg), és nagyon jó volt, hogy jött :)
Aztán kiderült, hogy őserő a gyerek, mert nem kapott el egy kis víruskát sem, és egészséges, mint a makk (kopikopikopi, maradj is így :))!
Aztán 17.-e.
Ugyanez volt. Betegség, óriásláz, meghalok, szenvedek, jaj, aztán jött megint Ő, és akor már jobb is volt minden :)
18.-a!
Most már meg kellett volna gyógyulnom, mert tudtam, hogy szombaton, vagyis másnap koncert!! E-Z rollers!! Meoban!
Jött Bazsi, csomót dumáltunk, nagyon jó volt. Nagyon jó barátom. Aztán jött az édesem is, Bazsi meg elment, és mi meg itt maradtunk. Asszem nem is volt már lázam az nap, virgonckodtam is egy kicsit, ja és reggel voltam dokinéninél, adott Augmentint. Antibiotikum rulez. Hiszek az orvosságokban.
Aztán kicsit feküdgéltünk is az ágyamban, ami nagyon jó volt :p
Szombat, 19.-e!
Egésznap döglöttem, jó is volt! Aztán este találkoztunk Páfránnyal a Deákon, és mentünk Mélypibe. Onnan meg a Meohoz. Ott a játszótéren megittunk 2-2 bivalyt és nagyon jó volt vele ott és akkor, meg úgy egyébként mindig és mindenhol :)
Aztán bementünk, leírhatatlan szar minőségő hangcucc, eleinte botrányosan szar zene. Ott volt a Janzsó, meg a Későseszter, meg Torresdanigigabrutálsztár, meg CSIRKÉS CSÁVÓ a tévébül, meg elbaszott sok ember, akiktől nem lehetett mozogni egyáltalán. Kibaszott magyar partipolitika, korlátlan jegyekkel, leszophatnak a szervezők, miközben élvezhetetlenné teszik a bulikat, amiken résztveszek. Anyátok picsája. - bocs, ez kicsúszott.
Aztán egyszecsak nem voltam jól és leültünk a pihegőbe egy naaagy puffra, és nagyon jó volt. Tudod mért? Mert vele voltam. A karjában, és éreztem, hogy vigyáz rám. Nem vagyok egy elveszett gyerek, de nagyon jó érzés ám egy nőnek, ha vigyáznak rá. Szóval jó volt.
Közben meg Balu lakását avatta a GMK, mert Négyszemű elutazott Némethonba, így Balué az egész kecó mindörökké.
20.-a, vasárnap
Aludtam sokat. Nagyon sokat. Ja, és reggel mentünk hazafelé a metrón és nem tudom mért, de nagyon jó volt. Érzek. nagyon jó.
Aztán este Beával mentünk Mélypibe. Lejött később Páfrány, és vele Hilda, a barátnő. Nagyon jól éreztem magam. Aztán elcsattogtunk Beához, pénzért, aztán el a B-citybe, ahol ott volt a Gyuri, Karesz, Laura, Böbe, Réka, Pinty, Balu, Páfrány, meg Hilda, meg asszem még én. Nagyon jó volt!!! Csomót beszélgettem mindenkivel, imádtam azt az estét!
21.-e. Jaj, mi is volt???
Nem emlékszem!!
Ja, de! Az bizos, hogy Páfrány átjött és nagyon jó volt. Igaziból benne feküdtünk az ágyamban, ami csak kivételeseknek adatik meg :) Nagyon nagyon durva volt (mármint nem a Páfrány :)), és nagyon jó!! Tantra rulez.
Aztán Bazsival beszéltem egy rengeteget, és az is jó volt. Meg Andival, meg Beával.
22. tegnap
Óóóó, de jó volt ez is!!
Voltam Beával diákozni, aztán átmentem Páfrányhoz, aztán ott nagyon jó volt, de nem maradtunk sokáig, mert mentünk be a városba, sétálgattunk, sütött a nap, megnéztük a tavaszi fesztivált, élveztem a tavaszt, meg őt :)
Aztán mekiben is voltunk, ott nem volt semmi érdekes. Aztán visszahozzájuk, ettünk, aztán ittunk sört! Aztán mentem találkozni Kálvinon Beával megint, mert Beanapi buli volt!! Mélypibe voltunk, és most, hogy áttettük csütörtökre a GMK-t, valahogy mindenki mégis letévedt megszokásból, és egész sokan voltunk!
Balu, Ádi, Bazsi, Bea, Pinty, Levi, Tamás, Laura, Zsombor, Dani, Ricsi, Réka, meg még nem is tudom. Egy páran. Nagyon jó volt! Nem rugtunk be brutál, csak félbrutál, de aztért Beával dalolva és dőlve mentünk haza, aztán ettünk giroszt is, ami kurva jó volt, aztán nála aludtam, röhögtünk sokat!
23. ma
Reggel Beánál, aztán jó sokat aludtunk, megnéztük a Grease-t, óóóórdítva táncoltunk rá az ágyon, majd bundáskenyér sütés, aztán el a könyvtárba, aztán haza, fürdés, ilyesmi, aztán Páfrányhoz, ahol ma nagyon jó volt, és mindig csak jobb és jobb, és ez már - megsúgom - több mint egy hónapja tart, és nagyon boldog vagyok. Jó vele. Legjobb vele. Megnéztük ma a Minden6ót, aztán hazabattyogtam. Anya meg mérges rám, mert soha sem vagyok itthon. De persze nem nagyon.
Aztán ennyi. Szép kis mozgalmas hét volt. Holnap meg meló (fókuszcsoportos), meg Andi, meg ha belefér, akkor egy kis Páfrány is :))
Csók. Rengeteg.
