I love Budapest

Egyéb események.

Csütörtök: Elekbe mentünk, hívtam Páfrányt is. Ott volt még Réka, Bea, meg Bazsi. Utána Bauer óra, és német zéhá. Este Mélypont, Beánál aludtam.

Péntek: Elmaradt a rádiós meghallgatás, én meg 3óra alvás után felkeltem reggel 6kor, fasz kivan. Aztán könyvtárazás Diával meg Barbival, agyelszívás, annyit lapozgattam és olvasgattam, hogy mindenem könyvszagú lett, és fáradt voltam, és tele voltam szarabnál szarabb érzésekkel. Aztán este meg színház volt, lemondtam Páfrányt, szar volt, az egész darab alatt ezen kattogtam. Volt a darabban egy ilyen rész, hogy egy több éve együtt élő házaspár férfi tagja jobban szerette a nőt, mint a nő őt. És elmesélte a férj, hogy minden reggel bevitt a feleségének az ágyba egy brióst meg egy kis teát éveken keresztül, és amikor a feleség azt mondta, hogy ő el akar válni, még utána is minden reggel vitte neki a reggelit, mert nem gondolta végig, hogy lehet, hogy a nő nem is brióst akar, hanem inkább pirítóst és kávét, vagy lehet, hogy néha leginkább “semmit” szeretne, de ő mindig csak vitte.. Hát szerintem ez a jelenet, mint szimbólum, igencsak tiszta most a számomra. Aztán haza értem, és elaludtam, mint a tej. Csomó hülyeséget álmodtam. Szar volt.

Szombat. Apu jött értünk délelőtt, mentünk Mamához ebédelni. Peti is ott volt. Aztán írtam Páfránynak, hogy találkozzunk. A továbbiak ott vannak az eggyel lejjebb a bejegyzésben. Nem könnyebbültem meg, nem lett jobb, nem lett egyszerűbb. Aztán találkoztam Andival, bőgtem egy kicsit neki, hogy bassza meg, mért nem lehet ezt megérteni, és hogy hagyhatott ott szó nélkül. Aztán fél4re a Hősökre kellett menni, mert mentünk a kötelező Dali kiállításra, amihez akkor épp annyira nem volt kedvem. Ott volt Bazsi, Ancs, Lili, Réka, Tomi. Nem volt nagy szám, de azért voltak érdekes képek is. Egész idő alatt meg sem szólaltam, mert nem volt kedvem ahhoz sem.
Aztán Andi is, meg Bazsi is látta, hogy elég tré a kedvem, hát gondolták, ha beülünk egy sörre valahova beszélgetni, akkor majd jobb lesz. Csomót dumáltunk, de igazán nem lett jobb. Aztán kimentem Andival Solymárra, mert Anyu is ott volt, és ezt dumáltuk meg, és a kibaszott busz az orrunk előtt ment el, szal 20 percet kellett várnunk az esőben, és hát pont úgy is éreztem magam. “Itt állok, látod, mossa a testemet! A hang, a fény, a füst lassan maga alá temet! Itt állok, látod, és ha erre születtem, hát egyedül töltök el minden éjszakát..”

Aztán fél 12re hazaértünk, és aludtam. Hát ez volt. Aztán ma meg átjöttem Nagyihoz, mert házidogákat kell írnom, de nem nagyon tudok odakoncentrálni, pedig nagyon igyekszem.

Majd még berakok még egy bejegyzést, amit még pénteken írtam, és megpróbáltam saját magamnak leírni, hogy mit is érzek, és mit is kéne tennem. Majd jön mindjárt az is. De nem biztos, hogy elhoztam magammal, majd megnézem.