I love Budapest

Na!
szóval már kicsit lenyugodtam. Ma reggel találkoztam vele. Aranyos volt, édes. Nevettünk is. Már-már ott tartottam, hogy ő nem is tetszik nekem annyira, és hogy azért kedves tőle, hogy én ennyire bejövök neki... Egész nap elvoltunk, és volt a vizsga is, amit gyorsan el is mesélek. Szóval csak azért mentem be, hogy megkapjam a fúrót (ugyanis nem volt semmi tananyagom), és aztán elkérem szépen mindenki jegyzetét, hogy majd az UV-re zsírul megtanulom. De persze - hülye azért nem vagyok - csak úgy nem tartottam oda az indexem, hogy tessék vazzzeg, írj be egy gyufát, hanem korrektül húztam tételt, amit nem adtam vissza (egyes számú szabály szóbelinél: "HA NEM TUDSZ SEMMIT, SOHA NE ADD VISSZA AZ ELSŐ KIHÚZOTT TÉTELT, MERT ÍGY MÉG KAPHATSZ KETTEST, HOGYHA ELÉG ESZES ÉS RAFKÓS VAGY, DE HA VISSZATESZED, MÉG SZARABBAT HÚZOL, ÉS HELLÓ - BUKÓ"*), beültem, és írtam is a papírra, ami csak eszembejutott. Aztán egyszercsak mitörtént?? Aszongya a tanárúr: drágáim, ugye nem baj, ha kicsit magukra hagyom önöket, amíg elszívok egy cigit?
Érted???? Hát miféle hülye az, aki csak úgy beíratja az elégtelent????? Hát akkor hogy történhetnének csodák az emberrel, ha nem hagy rá lehetőséget???
Lényeg a lényeg, egy-két vezérszót kértem a kis sorstársaktól, és vazzzeg, 4-est kaptam! Atomagykirály vagyok!
Na, de ez csupán egyetlen apró kis epizód kicsiny szívem hatalamas, drámai-romantikus filmjében... Ugyanis vizsga után megbeszéltük vele, hogy elmegyünk meginni egy sört, de közben hívta a volt kedvese, hogy valami nem tom mit vigyen neki vissza most azonnal... És ő rengeteg elnézést és bocsánatot kért, meg látszott rajta, hogy ez most nem kellett neki, de lemondta a sörözést. Viszont elkísértem a villamosmegállóba, ahol együtt álltunk a kis ernyőm alatt, mint két helyes kis gomba, és olyan jó volt. Aztán kérdezte, hogy nem kísérem-e el a Moszkvára, mondtam neki, hogy felejtő, azért mindent nem. Aztán elment. Én vissza a suliba, ahol találkoztam Pirospetrával, odaadtam neki amiket kellett, aztán hazajöttem.
És egyszercsak kapom a drótot a képzeletbeli barátomtól - aki nem akar mást, csak engem megvédeni -, hogy vazzeg, le kell kattannom RÓLA, mert valaki más tetszik neki. Hát ez tök rossz.
Mit tehetek!?

Lekattanok.



* Idézet moira alapvető életbölcsességeiből