I love Budapest

"BLOGDOG" születésnapot!

Szóval hogy mért írom ezt?
Mert szeretem az életem, szeretem az összes élményt, a rosszakat is, mert azok is hozzájárultak ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen most vagyok. Minden élmény, emlék, kaland, fájdalom, nevetés fontos nekem. Szentimentális - nem bánom -, de akkor is így gondolom.
És valahogy nem akarok semmit sem elfelejteni. Ha tehetném, minden időben élnék egyszerre az életemből, minden emléket, a kegkisebbeket is jó alaposan megjegyezném és megtanulnék mindent, amit abban a pillanatban, mikor azt a részét éltem az életemnek, még nem tehettem.
Jó mnha visszaolvasni magam, néha nevetek is magamon, hogy miféle dolgokat írtam, és van, hogy arra gondolok, hogy bazmeg, régen milyen kurva jó fej voltam! Néha csak somolygok, hogy igen, de jó is volt akkor! Ha meg szomorú bejegyzés volt, és azt olvasom újra, akkor megint összeszorul a szívem, hogy hú, milyen pocsékul is éreztem magam akkor...
Elsősorban magamnak írom. De jó, hogy más is látja. Nincs mit szégyelni, és jópofa dolog ez így. És rengeteget segít abban, hogy objektívebben szemléljem magam, és nem utolsó sorban kialakul valami egyéni stílus, ami minden bloggernek a maga saját jellemzője.. Ez valami féle vetület, arról, ahogy élek, és ahogy gondolkodom. Náha szarfej vagyok, néha nem. Ez így megy. És remélem menni is fog még nagyon sokáig. Ha máshol nem is, majd wordben biztosan. Meg a fejemben, meg az életben...

Hát ennyi ami megfogalmazódott bennem, meg a szerkesztőfelületben!

Nand, köszönöm a lehetőséget ezerszer is! Szeretem a blogot.