Neked szokott olyan lenni, hogy van egy egy illető, aki nem tetszik neked egyáltalán, persze azért nem is viszolyogsz tőle, csak úgy nem viszonyulsz hozzá nagyon sehogy, és ez az illető mondjuk egy kicsit oda van érted, és te meg nem oltod le élből, mert valahogy jól esik, hogy azt mondja szép vagy, meg hogy csupa kedveset mond... Persze csak amíg nem fordul komolyra, vagy nem is tudom, határozottabra az ő irányából az érdeklődés feléd. Hát valami ilyesmi van Dzsonzonnal asszem, vagyis tökre kedves volt, csomót fáradozott, hogy összetömörítse 10 megánkánt a képeket, és elküldje, és folyton hangsúlyozta, mikor megköszöntem, hogy bármit nagyon szívesen megcsinál nekem. Szóval egyébként nagyon meglepő, hogy úgy viselkedik, mint egy kedves kisgyerek, csak nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy mit művelt régebben. De ezt csak elmondásból tudom, de minden esetre undorító, és ha velem csinálta volna ezt valaki, akkor levágom a farkát - az hétszentség. de mindegy. Hogy mi volt az a dolog, azt eszemágában sincs leírni.
Ma elvileg Hegóval moziba megyünk! Ma fel fogom hívni Pét! Nem beszéltem vele hónapok óta meg Cukkerrel sem. Na megyek!