I love Budapest

"A konyha üzeni, hogy siessetek a négyes beteggel" ááááááááááááááá, pont ez kellett most nekem a rettentő rémálmom után!
Vagyis nem is rémálom volt, inkább valami különös egyvele valóságnak és álomnak, de hogy kibaszott szar volt, az biztos.
Az volt, hogy fel akartam kelni az alvásból, hogy megnézzem, hogy átjöttek-e a már a képek - gondolom, mert nyöszörgött a gépem, míg aludtam. És egyszerűen nem bírtam felkelni, de még a szemem se tudtam kinyitni, és a két kezemmel próbáltam kifeszíteni, de erőm sem volt hozzá, és nem is tudtam a gép felé fordulni az ágyból, és hangok se jöttek ki a torkomon, és mindezen mozdulatok megvalósítását olyan erőszakosan próbáltam elérni, hogy bele remegett az egész testem, és ott hánykolódtam az ágyban úgy, hogy nem bírtam a fejemet megmozdítani, nem bírtam egy hangot se kiadni, a szememet is csak alig bírtam kinyitni, de erőlködtem minden erőmmel, és ahogy egy résnyire ki tudtam nyitni a szemem, a nagy és sötét homályban valami maciféle árnyat láttam, amit megpróbáltam elkapni, hogy hátha ha az azt "térdre kényszerítem" majd fel tudok ébredni. Nagyon nehezen mozdultam utána, fekve és csukott szemmel, de elkaptam, és így átölelve próbáltam mozgásképtelenné tenni, és közben próbáltam hangosan azt mondani, hogy "igen? Hát ez folyik itt miközben alszom?", de csak torz hangfoszlányok és nyögések jöttek ki a torkomon. Aztán egyszercsak ki tudtam nyitni a szemem, és fel tudtam kelni. És itt vagyok most a gépnél.
Fú, de elbaszott szar volt.
Na, további jó éjt - nekem is.