6kor keltem kőkeményen, hideg, sötét. Újabb küzdelem a bkv-val, amit nem minősítek ma kivételesen. Beértem egy jó negyedórás késéssel - belefér. Aztán németóra. Áh, igazi, rendíthetetlen lelkiismeretfurdalásom van minden óra után, mert egy olyan kedves lányka a tanár, de engem meg annyira nem érdekel az óra... főleg ilyen hajnali órában nem...
Aztán találkoztam Bazsikával, jópofa volt, meg Réka is. Aztán megírtuk pofátlanul jóra a szociálpszichológiazéhát, majd meglássuk. Meg kéne írnom egy házidogát holnapra. Ami a leggyilkosabb tárgyból van, amit valaha az 20. század oktatáspolotikája kiokádott magából. Megcsinálom! Vizsgáidőszakban mindig hasítok. Ésszel, barátom, ésszel.
Dorka visszaválaszolt a levelemre, úgy bánt ez az egész. Mármint hogy ilyet be kellett nyögnie, amire én kicsit berágtam hirtelen, és kifejtettem, hogy hé, nem te vagy az áldozat ebben a dologban, hanem én, de igazából én sem, csak ha valaki, akkor én lehetnék, és kibukott belőlem az igazságosmátyás, egy kicsit osztósabb, kioktatós formában. Nagyon szeretem Dorkát, nem erről van szó, csak gondolkodhatna, mielőtt ebben a témában így nyilatkozik. Bocs ha nem érthető, de első sorban nekem kell érthető legyen, ha majd 30 év múlva visszaolvasom.
Aztán Rékával jöttünk haza, dumálgattunk.
Most meg neki kéne álljak annak a kibaszott házidogának. A címe:
"A művészet szerepe a társadalomban" - ínycsiklandozó.
2005.11.30. 17:08 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr446361335
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
