I love Budapest

Na és a körítés a képekhez!
Tegnap este Andikáéknál aludtunk Anyával. Aztán ott este még Jébét néztünk, meg nagyon jól eldumáltunk, és nevettünk is keményeket - csak ahogy szoktuk. Aztán reggel 5kor keltett Anyu minket. Lassan összerámoltuk magunkat, nagyon keservesen és nehezen, de aztán 6kor indultunk is. Andika családja, meg Anya meg én.
Fél11 körül érkeztünk meg, kurva jó volt a pálya! 50x nagyobb mint a lachtali. A jegy is kicsit húzósabb volt, bár most már keményen főszezon van...
Lényeg a lényeg eszelősen jó volt megint! Síelni imádok, végem van tőle! Aztán később csatlakozott Robi meg Songi, volt forrócsokizás, meg brutál kemény fehér köd, amit te most hiába is gondolkozol, nem tudsz elképzelni!!
Ültünk Andival a felvonóban ketten, 6 méter magasan, és az előttünk és mögöttünk lévő kabint már nem is láttuk!! De még csak foltot se a helyén, csak fehérség mindenütt! Mintha minimum a mennyországba mentünk volna a végtelen úton. Se lefelé, se felfelé nem láttunk semmit. Csak a kötelet, az ülést és egymást. Félelmetes volt, de valami oltári bizarran. Sötétben félni ehhez képest gyenge kezdő. Aztán láttunk egy nagyon erős vakító fényt, és már majdnem késő volt, mikor konstatáltuk, hogy bazz, itt vagyunk a tetején a hegynek, ki kéne szállni... És mi megtettük. Se előttünk, se mögöttünk élő ember... Semmit se láttunk!! A talajig nem lehetet elllátni! Ott álltunk egy vízszintes helyen, és nem tudtuk, hogy a szélrózsa mely irányába induljunk el! Mintha megvakultunk volna, csak fehéren.. vagy nem tudom... Őrület volt. Se tér, se távolság, se mélység... Semmit nem érzékeltünk. Csak hangokat. Aztán jöttek még. Őket követtük, míg el nem tűntek hangtalanul a ködben. Mint szürke szamár. Vagy mint fehér... jelen esetben... Aztán végül láttunk egy táblát, meg a hómagasságjelzőt, és azt követtük... De végtelen és feledhetetlen para volt, hogy itt minket a büdös kurva életbe többé nem találnak meg.
Aztán lejutottunk jobb látásviszonyok közé, még a kis barátainkat is megleltük. Ja jöttek Gézukáék is.
Aztán még csúszkáltunk, de készen voltunk ettől az élménytől. Jól ment a síelés, asszem mindenkinek!! Imádom, élvezem, mindig csak síelnék. De legalábbis minden nap egy jó 10 órát! Nem fáradok ki tőle, de annyira feltölt, és elveszi az össze feszültséget belőlem!
Remélem a képek majd láthatóak lesznek itt is, amiket magam szemezgettem kifelé az összesből. Meg majd még azt is felteszem, amiket Andika csinált az ő gépével.
Aztán fél5körül leértünk a pályáról, és 5kor már indultunk is hazafelé. Fél10re Andiéknál voltunk, onnan meg most értem haza nem régen. Kibaszott jó volt már megint!

Jaaaaa!!! De volt egy tréééé! Egy olyat arcoltam a hóba, hogy eltörött a szemüvegem!! Úgyhogy holnap mehetek új és minimum ennyire menő keretet nézni magamnak! Fakk, ez is csomó zsetta!!

Ja és még azt is kihagytam, amekkora hülye vagyok, hogy mi volt tegnap!
Reggel körül Apu jött, mentünk Petiékért, Hajni édes drága! Aztán Mamához, ott volt minden családtagom, ami sok, és fárasztó nem gyengén. Aztán Papáékhoz, ott ugyanez, csak már kevésbé vagyok toleráns... Aztán haza, és utána mentünk ki Andiékhoz. És körbe is értem, minden rögzítve :)

Ma meg feljelentkezem a msn-re, és Ricsi hoppp, kijelentkezik. Nem lepődöm meg. A másik srác meg, aki érdekel... Na nem tudom még, talán találkozom vele a héten. Boldog lennék.