I love Budapest

Már megint azok az átkozott hormonok! Igazából, jaj.. Nem is átkozottak. Ezek nem azok a fajták. Csak most rossz időben.. Vagyis egy ideje csak rossz időben. Folyamatosan.
Úgy érzem magam, mint egy kangörcsös házinyúl, aki rámászik a cipőmre, és erő teljesen igyekszik magáévá tenni azt. Ha érted mire gondolok.
Dugni kéne na!

(ezt a bejegyzést a vördben írom, és ha látnád mit írt ki most erre az uccsó mondatra :D
A “kéne” szót – a “dugni” szóval ellentétben - aláhúzta zölddel.. Úgy látszik a “dugni” szót igenis illik papírra vetni. Hát ezt örömmel veszem tudomásul, és mintegy helyeslés jeleként értékelem a vörd eme megnyilvánulását)

Ma egész kibaszott nap tanultam, mégsem tudok semmit. Fasza. Melyik a jobb? Mindenből egy kicsit tanulni, vagy egy-kettőt, de azt keményen? Jobb esetben mindkettő elég külön-külön. De ez nem a jobb eset. Ez a tanár… Pff… ennél nincs jó eset. Ha mindent tudsz, akkor is riszkes. Volt már példa arra, hogy egy csopitársam azt kapta, amit akart, és hopp, a tanárúr személyisége letaglózta, és kivégezte, és egy kurva szót sem tudott kinyögni. Barátságos.

Hát én nem tudom mi lesz velem tényleg. Nem a vizsgán. Hanem szerelem-ügyben. Néha rám tör a para, hogy bazmeg! Nincs egy igazi férfi ezen az elcseszett bolygón? Mért csak istenverte idiótákkal akadok össze mostanában? Mért van az, hogy pár találkozás elég ahhoz, hogy tudjam, SZARFEJ, nem szórakoztat! Pedig nem nehéz az! Van vagy 15 ember, akit kapásból felsorolok, és halálosan keményen szórakoztató! Ők a barátaim! Andikával sikoltógörcsöt kapunk, úgy nevetünk. Helyesek vagyunk ilyenkor :D
Szóval nem hiszem, hogy ez ügyben velem lenne a baj, mármint hogy abszolút kizárt, hogy én lennék az unalmas, aki mellett még a legjobb fejek is unalmasak lesznek. Mert én kérem szépen kibaszott jó fej vagyok, és rendkívül mulatságos és szórakoztató. (KUSS, ez az én naplóm, azt írok, amit akarok, ha azt akarom írni, hogy én vagyok az egyetlen igazi és örök főnyeremény az összes férfi és akár nő számára is, akkor azt írom!)
Szóval a probléma nem velem van. Ha csak nem abból a szempontból, hogy túl magasra teszem a lécet (hm.. igaz.. szó szerint). De ezzel nem lehet mit kezdeni, ennek csak megfelelni lehet. Mért, te tudnál azon változtatni, hogy nem tetszik valaki, és akkor te azt mondod magadnak, hogy “hé, bazz, tessen már nekem az a csaj, amindenit!” – Hát hidd el, erőszakkal nem fog tetszeni senki. Ez van. Ez nem korrigálható. Sajnos. Ha tehetném, szerelmes lennék az első sutába, aki a következő bulin rám mászik, de ez nem így megy. Sajnálatos módon.
Úgyhogy azt teszem, amit eddig. Semmit. Vagyis mindent. Mert tényleg ott vagyok mindenhol, és ha éppen nem olyan időszakban vagyok, mint most (vizsga :P), akkor megyek és megyünk át a városon hetente sokszor, és pörgés és forgás, és bulizás, és sok embert megismerése! Az elmúlt másfélévben minimum 300 új embert ismertem meg! Á, kár is ezen kattogni, tudom én. Csak hát ugye az egyes számú szabály! Azt írok és akkor, amikor csak akarom! És néha jó végig gondolni az ilyetén dolgokat is. Vagy esetleg leírni. És gyermeteg módon eszembe juthat akár pont ebben a pillanatban, hogy most jössz rá, hogy halálosan szerelmes vagy belém. És mondjuk, ha már így szárnyal a fantáziám… TE VAGY JASON STATHAM, vagy nem is tudom ki.
Jó, hát persze, hogy viccelek.

Hogy mi tényáladék? Itt vagyok Nagyinál, a megborulás szélén, minden szempontból. Az elmúlós kategóriából. Úgy is átmegyek, úgy is megdugnak, semmi baj. Csak most! Ebben a pillanatban! Ezt le kellett írnom mindet.

Ez az egész blog a gondolataim kiállítása. Mert nem az szerepel benne a legnagyobb részben, hogy mit csináltam, meg hol voltam, hanem hogy miken jár az agyam, miket és hogyan gondolok.

“Az ügyvédem.. itt van MÖGÖTTEM! És látom, hogy neve nincs rajta a listán, DE KELL A LAKOSZTÁLY!”

A mostani választásokon arra fog szavazni a jónép, hogy melyik párt tagjai keressenek több zsettát. Emberek Honfitársaim! Becsüljétek meg ezt a hatalmat, ami most a kezünkben van! Komoly döntés ez!

- Anyád?