I love Budapest

Á, szar volt ez  nap. Nem is volt kedvem bulizni. Nagyon korán keltem, majd Pintyő nagyon rosszul elszólta magát, hogy Pipe meg Eszter összejöttek, ami kurvára arcul baszott, de hát ez van, nagylány vagyok, és erős, elviselem, nem tehetek semmit, így alakult. Nem hibáztam, Pipe sem hibázott, Eszter sem, meg senki, csak egyszerűen én jártam a legrosszabbul a buliban. Majd' két év után valaki tisztességesen megdobogtatta a szívemet, én ezt megmondtam neki, ő meg kedvesen, józanul, és felnőtt ember módjára megmondta, hogy ő nem érzi ezt. Na, mindegy, persze, ahogy ott ültem a padban, és mondta a dologot Pintye, azért könybe lábadt a szemem. Ez van, jön majd más. Legalább tudom, hogy van még olyan, aki érdekelhet.

A belterjes-buliról majd később. Nagyon érik bennem a dolog. Folyton szemelőtt vannak a példák minden társaságban, ahol mozgok. Érdekes.

Egyébként meg félretéve az érzéseket, a mai nap történései:
Reggel 6kor keltem, "a születés gyötrelemes fájadlmával", mint minden alkalommal.
Be a suliba, és az egy órás utam elején talákoztam egy sulitársammal, akivel épphogycsak köszönőviszonyban vagyok, és gecire ciki volt vele utazni végig, kényszeredett, sehova se vezető, meddő párbeszédek, 10 perces csendekkel elszakítva egymástól.
Találkoztam Angélával is, aranyos volt, 2001óta nem láttam.
Aztán komelmélet, érdekes volt, és szeretem azt az órát, meg a tanárt is, sokan hülyének is néznek miatta, de nem érdekel, bírom ezt az órát - csak ne lenne ilyen kurvára reggel 8kor.
Aztán volt lukasóra is persze, Bazsival meg Ildivel MÓMban voltunk, gatyát kerestem, de ami tetszett abból csak egy volt, és nagy volt rám, necces volt, hogy lejön ha mondjuk futok, pedig épp az szokott lenni, hogy csak eSes van, na mindegy.
Aztán vissza, művszoc, oltások ezerrel, maszturbációs statisztika, ésatöbbi.
Aztán Rékával rádiójáték felvételre rohanás ezerrel Sch-be, majd haza, otthon fürdés, átöltözés, mert akkor még eljátszottam a gondolattal, hogy lehet, hogy ma bulizom a stúdiósokkal, aztán vissza, és basszameg egy órával korábban értem oda, mindegy, persze elvoltam, Miki, Gabesz, Frida meg még páran, szóval ennyi. Aztán jöttek a többiek, meg Bazsi, meg is interjúvoltak minket élő adásban - hopá, aztán meg felvettük a rádiójátékot, Frida odavolt, ez jó, remélem nem csak neki tetszik. Ott volt Karesz is, jópofa, bírom. Aztán hazajöttem, mert nem volt kedvem maradni. Hajni lécizett, hogy maradjak, de nem érti meg - ahogy sokan mások sem -, hogy basszus, ha valamiben, akkor ebben következetes vagyok, mert ha egyszer azt mondom, hogy nem, akkor az kurvára nem, és ha csak annyi kéne, hogy "léci" ahhoz, hogy maradjak, akkor nem lenne miről beszélni, mert maradnék. De ez van, ilyen vagyok, hogy ha nincs kedvem, akkor nem megyek és kész, nem kéretésből mondom, hogy NEM. Mondhatnék ezer szar kifogást, hogy szarul vagyok, korán kelek, mittomén, de bazmeg, ez az egyetlen igazi indok, hogy nincs kedvem. És haza is jöttem persze. Anyu meg örült, mert nem nagyon volt mostanában, hogy csütörtök este hazajöttem volna. Meg amúgyis, alig vagyok itthon... Pedig szeretem. Jó is az amikor egész nap semmi dolgom, csak egész nap köntös, és este meg lezuhanyzom, és dőlök is el aludni. Holnap nem ez lesz, sajnos, meg ez amúgy is ritka.
Holnap vissza a stúdióba, mert kurvára bent hagytam a határidőnaplóm, ami nélkül zombi vagyok, meg megyek venni gatyát juszt is, aztán meg dolgozom este9ig, vagy kitudja, aztán meg lehet, hogy megyek Hegó koncertjére, de nem tudom még, mert lehet hogy beüt valami más, szóval sosem lehet tudni mit hoz a holnap. Ezért is szeretem annyira.

Jóéjt.