I love Budapest

Most kicsit nem tudom mi a bajom. Na, mindegy, lényeg, hogy unatkozom, és szar a kedvem kicsit. Geri olyan tapintatlan bír lenni, úgy utálom ilyenkor, de igazán. Nem tudom hogy nem szorult belé csak egy kis falatka jóindulat. Csak egyszer fele annyira lennék hozzá őstaplótulok, mint ő hozzám, akkor szerintem már lemészárolt volna egy éjszaka a legszebb álmaimban. Surmó.
Én meg mit csinálok ehelyett? Kerülöm a surlódást azzal, hogy kedves vagyok hozzá nonstop, de persze ez sosem elég, mert nem veszi észre, hogy én mennyi mindent megteszek érte egy nap, hogy ne basszam fel az alvó agresszor agyát, de néha jön az magától is. Nem tudom hogy fog így az életben bámit is elérni, hogy ilyen durván nem bír tolerálni semmit. Kicsit túlteng benne az önbizalom, meg az igazságosmátyás, csak már kicsit torzultabb keretek között... Na mindegy. Nem lehet vele mit csinálni. Ennyi idős korban már nehezen lehet az embert megváltoztatni. Ő az a típus, hogy ha sérül a kis önérzete, vagy bármiféle módon alul marad egy akármilyen helyzetben, akkor élből támad, élből bunkó. Pedig mind eközben a világon a legjobb fej basszus! csak ritkán van kedve ezt bebizonyítani.

Na ennyit az öcsémről.

Tanulni kéne. Meg cigizni. Meg aludni. nem is járok már suliba szinte! Mostanában heti egyszer ha bent vagyok! De hiányzik, csak most kicsit elsodortak a dolgok. A jobbnál jobbak.

Nem tudom elégszer elmondani, hogy a napi 24 óra és a heti hét nap vajmi kevés nekem úgy, hogy nappalis vagyok, dolgozom, két helyen (egyiken kevés pénzért, másikon a magam örömére :)) ezenkívül buliznom is kell, és találkozni a legjobbakkal, közben családom van, szóval... nem tudom mi lenne a megoldás. Talán ha a belvárosban laknék.. Vagy valami ilyesmi. Vagy ha minden vizsgámon elsőre átmennék, vagy legalábbis nem 10edjére.

Nem tudok én már semmit. "Mióta a lányok miniszoknyát hordanak, én már semmin sem csodálkozom!" :)

Jóéjt van asszem.