Jaj ez a Nagyi! Az előző bejegyzés után* piros, sírós szemekkel kimegyek, mondom neki, hogy mi bántja a szívemet, és ezt mondja már sokadjára, amitől mindig olyan jó kedvem lesz:
Petruskám, tudod, hogy én egy objektív nagymama vagyok. Én nem vagyok elfogult. De hidd el nekem, hogy ezen a világon te vagy a legbűbájosabb, legszebb, legjópofább és legédesebb kislány!
És itt már mindig röhögök, de mindig ezt mondja a mocsok :)
Petruskám, tudod, hogy én egy objektív nagymama vagyok. Én nem vagyok elfogult. De hidd el nekem, hogy ezen a világon te vagy a legbűbájosabb, legszebb, legjópofább és legédesebb kislány!
És itt már mindig röhögök, de mindig ezt mondja a mocsok :)
Jaj de szeretem őt is.
* amit inkább áttettem privátba
