Na. Ma tanultam végre egy kicsit, de csak azért, hogy ne kelljen szopassam magam a lelkiismeretemmel, hogy mért nem buliztam inkább tegnap meg tegnapelőtt, ha úgysem tanulok. Szóval király, hogy nem engedtem egyik partimeghívásnak sem!
Aztán Bálajzzsal találkoztam a Nyugatiba haver a Nyugatiba, oszt megnéztük ezt az igen gágyai filmet. Annyit mondok, hogy volt a Kör cé film, hát mondjuk a fosfilmlistán thriller kategóriában egy olyan erős 3. helyezett, na most ez a film, ezt nem is tudnám beilleszteni sehova sem. Nagy, fullos ház, amiben aludni sem lehet, mert a lámpák mindenütt fotocellizáltak, mint később kiderült, ez elsősorban arra szolgált, hogy a kislány a másik házból is láthassa merre oson a killer. A szitu elég elcsépelt, bébiszittingelek, oszt nem felhív egy idegen? És nem úgy hörög bele a kagylóba mint dártvéder? És csak nem a véremben akar fürödni hobbiból? Hádehogynem. Van benne persze macskacicó is, meg van benne gyerek, mert a gyerek tudod, kell az ilyenbe, nől a drámai hatás. Aztán van ugye a telefon, ami csak csörög, meg aztán van az utolsó pillanat, mikor pont fojt meg a sötétben-arcát-ki-nem-vehetős killer-gyerek, dehálistennek a szerv pont akkor lép be úgy istenigazából a cselekménysorozatba. Az ájulás közeli állapotot játszó bociszemű színésznőre még vár egy hatalmas jelenet, amivel csak egy olyan 5 fokos szögben felfelé ívelő félmosolyt bírt csalni az arcomra - rémület és rettegés helyett. Ami meglepő viszont, hogy vér nem volt a filmben. A zene volt az egyetlen olyan gátló tényező, hogy ne kezdjünk el kacarászni filmnéző pajtásommal.
De van jó hír is. Mivel a gyilkos kilétére nem derült fény, pardon, a végén volt egy 10 másodperces durva szemezés a gyilkos és köztem, arcán egy gyanús vágással - úgy érzem, még korán sem ért véget e remekbeszabott történet.
Nem csodálkoznék, ha a kövi részben kiderülne, hogy a gyilkosra gyermekkorában vigyázott egy bébicsősz, és a némber jól és sokat bántalmazta a kicsike gyilkoskát, és hopp még egy vágást is ejtett nekije az arcán. Na és hogy máshogy állhatna bosszút az őt ért sérelmekért a kissrác, minthogy jól felnő, és leöl randomra bébiszittereket!? Naugye.
A film tanulsága!
1)
Ne legyél gazdag, de ha már így jön össze, ne legyen feleslegesen ordenáré nagy lakásod - nem éri meg, a gyilkos jól el tud majd rejtőzni, ha épp a véredben fürdeni támad kedve.
2)
Legyen jó alaposan feltöltve a mobilod mindig, ha egy barátnőd bébiszittingel, mert lehet hogy bajba kerül, mert valaki zaklatja telefonon, és ha le vagy merülve nem tudja magát megnyugatani, azzal hogy felhív és megkérdezi, hogy ugye TE VOLTÁL az, aki 4 percenként csörgetett az előbb!?
3)
Ne legyen üvegfalú házad, mert látnak a kertből arra tévedő killerhajlamú bácsik.
4)
Különben meg ne legyen tavad, meg csilliárdos értékű kerted, benne sárga madarakkal, mert az giccses és undorító.
Na, feladtam a leckét, tanuljál.
Aztán Bálajzzsal találkoztam a Nyugatiba haver a Nyugatiba, oszt megnéztük ezt az igen gágyai filmet. Annyit mondok, hogy volt a Kör cé film, hát mondjuk a fosfilmlistán thriller kategóriában egy olyan erős 3. helyezett, na most ez a film, ezt nem is tudnám beilleszteni sehova sem. Nagy, fullos ház, amiben aludni sem lehet, mert a lámpák mindenütt fotocellizáltak, mint később kiderült, ez elsősorban arra szolgált, hogy a kislány a másik házból is láthassa merre oson a killer. A szitu elég elcsépelt, bébiszittingelek, oszt nem felhív egy idegen? És nem úgy hörög bele a kagylóba mint dártvéder? És csak nem a véremben akar fürödni hobbiból? Hádehogynem. Van benne persze macskacicó is, meg van benne gyerek, mert a gyerek tudod, kell az ilyenbe, nől a drámai hatás. Aztán van ugye a telefon, ami csak csörög, meg aztán van az utolsó pillanat, mikor pont fojt meg a sötétben-arcát-ki-nem-vehetős killer-gyerek, dehálistennek a szerv pont akkor lép be úgy istenigazából a cselekménysorozatba. Az ájulás közeli állapotot játszó bociszemű színésznőre még vár egy hatalmas jelenet, amivel csak egy olyan 5 fokos szögben felfelé ívelő félmosolyt bírt csalni az arcomra - rémület és rettegés helyett. Ami meglepő viszont, hogy vér nem volt a filmben. A zene volt az egyetlen olyan gátló tényező, hogy ne kezdjünk el kacarászni filmnéző pajtásommal.
De van jó hír is. Mivel a gyilkos kilétére nem derült fény, pardon, a végén volt egy 10 másodperces durva szemezés a gyilkos és köztem, arcán egy gyanús vágással - úgy érzem, még korán sem ért véget e remekbeszabott történet.
Nem csodálkoznék, ha a kövi részben kiderülne, hogy a gyilkosra gyermekkorában vigyázott egy bébicsősz, és a némber jól és sokat bántalmazta a kicsike gyilkoskát, és hopp még egy vágást is ejtett nekije az arcán. Na és hogy máshogy állhatna bosszút az őt ért sérelmekért a kissrác, minthogy jól felnő, és leöl randomra bébiszittereket!? Naugye.
A film tanulsága!
1)
Ne legyél gazdag, de ha már így jön össze, ne legyen feleslegesen ordenáré nagy lakásod - nem éri meg, a gyilkos jól el tud majd rejtőzni, ha épp a véredben fürdeni támad kedve.
2)
Legyen jó alaposan feltöltve a mobilod mindig, ha egy barátnőd bébiszittingel, mert lehet hogy bajba kerül, mert valaki zaklatja telefonon, és ha le vagy merülve nem tudja magát megnyugatani, azzal hogy felhív és megkérdezi, hogy ugye TE VOLTÁL az, aki 4 percenként csörgetett az előbb!?
3)
Ne legyen üvegfalú házad, mert látnak a kertből arra tévedő killerhajlamú bácsik.
4)
Különben meg ne legyen tavad, meg csilliárdos értékű kerted, benne sárga madarakkal, mert az giccses és undorító.
Na, feladtam a leckét, tanuljál.
