Reggel fél11kor fel, aztán mentünk Bazsival strandra, király király, a nagy pusztában gyalogoltunk, a nagy semmi közepén, csak por, meg fű, meg gaz mindenütt körbe. És eszeveszett hőség. Aztán elértük a célállomást. Fürödtünk medencében, én napoztam a napon, Bazsitól egy olyan 15 méterre, mert ő meg árnyékember, és így beszélgettünk, gondolhatod. Nem voltunk ott sokat csak egy négy órát, aztán meg hazaindultunk, szóval már itthon is vagyok.

Izgalmas egy beegyzés. De hát ez van. A nap is éppen ilyen izgalmasan telt.

De kicsit megégtem, pedig nem is éreztem. Csak úgy világít rajtam a babakék fürdőrukker.

Ja! Meg minden áron szeretnék venni egy virágot a hajamba, ami ilyen csatos. És persze műanyag. Imádnám!