Tegnap 4-6-os, Dávidálnevű meg én, a párbeszéd a következő:
Ő: Te beszoktál ágyazni a szobádban?
Én: Aha, néha, van ilyen fasza kék plédem, azzal. A másikat meg a pótágyra terítem.
Ő: Pótágy van a szobádban? És milyen formában van, amikor épp nem pótágy?
Én: Fotel-forma.
Ő (kaján mosollyal a kis pofáján): Na, ha jól alakul minden, akkor egyszer én is megtudom milyen a pótágy a szobádban.
Én: Nem. Ha jól alakul minden, akkor NEM tudod meg, hogy milyen a pótágy ;)))
Úgy hiányzik ez a gyerek most nekem.
Ja és a legkeményebb, hogy ma megtört a jég, mert felhívott!!! Érted, nagyon jó, mert eddig kb soha nem hívott fel csak úgy, hogy mi van velem. Ja, de egyszer.
Ma megvolt a nagy adás-bemutató, a rádióadásunk elég jó lett, sztem kiválóan megfelelt lesz a vizsgadarabunk. Aztán hazaiszkoládé, mert gecire feltörte a lábom a cipi, majd eredés a munkába, mert én nagyon jó kis szorgalmas ember vagyok. Annyit kerestem már, felvet a pénz, faszom, nem tom hova költsem, jachtra vagy lakatlan szigetre.
Majd eldöntöm még.
2006.09.08. 21:24 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr336359815
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
