I love Budapest

I'm a loser baby, so why don't you kill me!?

Ha ilyen klafa egy napom, akkor tuti hogy beüt valami gebasz. De igazából olyan tökéletes volt ez a napom, hogy nem is aggaszt annyira ez a nagy gebasz. A gebasz pedig a következő:

ELHAGYTAM A BANKKÁRTYÁM!!!!!! És most énekeljük együtt: I'm a loser baby, so why don't you kill me??????? Sálááálááááááááá!

De! Lényeg, hogy itthon voltam, aztán Ándrejjá hívott, hogy találkozni kéne, én meg mondtam, hogy érdekes módon én is hasonló képpen érzek. Szóval lőn.
Agyeldobásig nevettük magunkat, de már földöntúli módon, de nagyon nagyon, órákon át, már ziháltunk, őrület volt. Aztán be a stúdióba, hogy hátha otthagytam a kártyám, bent volt Miki, ő nem hallott róla, aztán felhívtam Gergőt, hát ő sem :(
Szópóóókanyalóóóóóka.
Aztán el a Kaisersbe, mert ott használtam utoljára. Hiába. Aztán vettünk egy rudit Andival.
Aztán még többet röhögtünk.
Jaaa, meg a stúdió előtt kivel futottam össze véletlenül????? Hát Dávidálnevűvel :) De olyan durva mert pont egy percben voltunk egy helyen, és ő is csak átment Sch előtt meg én is, és pont kereszteztük egymás útját, puszi, és ki-ki ment tovább, de örültünk egymásnak. Hát ez nagyon édes sztori volt.

Aztán Andival mentünk a Mamutba, ott is agyeldobásig nevettünk, beszéltünk anyáinkkal, apáinkkal (mert együtt nyaralnak ezek a mocskok Görögországban), aztán meg gyüttem haza. Dávidálnevű meg most hívott, holnap találkozunk, meg holnap sok dolgom van, meghalok majd estére. Nagyon várom.

Csütörtök este megint buli, meg pénteken szülinapi házihepaj, szóval lesz itt death.

Csokoládéscsőtészta