I love Budapest

Na hát. Már nagyon régen éreztem ilyen kurva jól magam ilyen huzamos ideig. Déliben talicskáztunk Bazsival meg Tomival, de Bazsi még nem tudott jönni, így ketten mentünk le Tomival. Meg is ittunk két üveg fincsi borocskát, elmarháskodtunk jó szokás szerint, szóval kurva zsír volt.

Aztán lent értünk jött Pintyi, meg Andris, és akkor bevittek a kórházba engöm, mert már addigra nem tudtam ráállni a lábomra. Szopókanyalóka. A Veszprémi kórház őrület, gyerekek, őrület, tiszta, modern, gyönyörű, hatalmas, és nagyon kedves volt mindenki. Szóval RISZTEKPÁ veszprémi kórház! Volt röntgen meg volt tapizás, meg volt szemkönnybelábadás a fájdalomtól, de huh CSAK ZÚZÓDÁS, ha lehet ne álljak rá 10 napig. - Háhogynelehetne.

Aztán vissza Almádiba, Petrát meg Noémit felszedtük közben, aztán indult a subidubi, meg megérkeztek Progi, Eszti, Bazsi meg Bogi, és indult az őrület. Zsíratomlézer volt a buli. Iddogáltunk, táncoltunk tajtékozva, baromi jó volt, dalolunk, szerettük egymást, nevettünk, aztán nálam beütött a death, és hoppá, arra kelek, hogy hányok le napágyról és olyan éjjel 3 van. Fasza.

Aztán reggel fel, zuhany, gyorsan gyógysör, aztán fürdőrukker és napozás ezerrel. Extragigaflesh idő volt, nagyon nyár volt. Aztán ebédre jött Pomi meg Sanyi, meg volt remek körris-zölcséges-csirke-rizzsel, amit Andris főzött, mert durván főz. Aztán kis pihi, megjött Réka meg Ildi, hát volt nagy örömködés. Aztán este iddog iddog, nagyon klafa zenékre eszelős ugrálások, kurva nagy éneklések, többekközt ilyen dalok éneklése forgott fent, hogy:

"Először látlak, de belehalok, elképzeltem százszor is, mégis bizonytalanul dadogok"
"Papa ne félts, nem leszek rossz kislány, papa, ne félts, ez csak korral jár, papa ne félts, ez vagyok én, tudod a jelszó: csak őszintén!"


És még ennél ilyenebbeket is.

Aztán Pomi nagy mesélése, hogy az Aladdinban Jázmin hogyan jut el a csúcsra, valami fantasztikus előadást nyomott, többek közt egy ilyen mondattal, hogy "a surlódás hatására Jázmin úgymond elmegy, de fizikailag ottmarad" - ha érted mire gondolok. Mi meg beszakadtunk a röhögéstől, ment a sóműsor. Volt szalonnasütés, meg Misi is felhívott :) Majd elérkeztünk a vetkőztessük le egymást szinthez, én igyekeztem kimaradni belőle, szóval ha megtalálod a neten a videót, én nem leszek rajta.

Aztán este lefeküdtünk, még ordibáltunk dalokat, úgymint "Tűzvarázsló, kék szemeddel égess el, égess el, ne engedj el", meg ilyen nyámi nyámi retrós fostos 90-es évek zenéket.

Aztán ma fel, elég korán, kis pakolás, kis sütkérezés, kis virsli evés, majd mentünk a vonathoz, hoppá, hánem lekéstük? Hádehogynem. Röhögtünk közben ezerrel, mert egy literes tej volt nálam, Sanyinál meg egy kiló kenyér, és ez igen sok jó kis poén eszmei szülőhelye volt, szóval nagyon nagyon hülyék voltunk.

Aztán a kövi vonattal haza, jó necces volt, mert át kellett szállni, és nem volt hely a vonaton. De túléltük, nevettünk kurva sokat, most meg töltöm le a jó kis videókat és fotókat, oszt ha jó ledvem lesz, lehet hogy be is rakok párat. Szigorúan cenzúrázva.