I love Budapest

Tegnap este végiggondoltam, hogy nekem nem jó ez az egész Misivel. És mikor írtam azt a "mire vágyom" témát, egyáltalán nem rá gondoltam, hanem csak arra, hogy milyen pasit szeretnék. Tegnap este szent meggyőződésem volt, hogy én holnap szakítok vele, pedig annyira nem is akartam, de meguntam már ezt az állandó balfaszkodást. Aztán reggelre úgy ébredtem, hogy nagyon nagyon jó kedvem volt. És akkor úgy érztem, hogy elmondom neki, hogy mi bánt, és ha erre ő azt mondja, hogy oké, ő ennél többet nem tud tenni, és hagyjuk a picsába, én azt mondtam volna, neki, hogy oké, és mindezt mosolyogva, mert csupa jó gondolat volt bennem, hogy pl megyek Olaszországba, meg hogy vannnak barátaim, és ha eddig is kibírtam pasi nélkül, ezután is ki fogom bírni, meg amúgyis olyan jó zenére ugrálni, meg ilyenek. Szóval a tegnap estével ellentétben nem volt szar kedvem.

Aztán felhívtam, hogy mikor mi. Aztán mondta h még nem tudja mikor végez, de majd hív. Hívott is. 5kor bent tali. Közben Vkatival együtt mentem végig.

Aztán bent meg ott volt Misi. Kajált. Nem is volt semmi puszi, mert nem éreztem volna kurvára adekvátnak, meg akkor még úgy voltam vele, hogy ennyi, és nem volt bennem rossz érzés. Aztán kérdezte megyünk-e ki a boltba. MOndtam ja. Mentünk is. Aztán mondta, hogy megy úszni, de utána 5 percre visszajön, és akkor dumálhatunk. Mondom fasza, arra sem tud időt szakítani, hogy kitegyem. Aztán visszajött. Elmondtam neki, hogy mi bánt engem, és hogy ez nekem rossz. És mondta, hogy aszitte, hogy kirakom, és hogy nem hiszi, hogy annyiban hagyta volna. Mondtam neki, hogy nem akarom kitenni. Szeretném, ha jobb lenne. Meglátjuk. Ha nem megy, hát nem megy. Tudom, hogy jó vagyok, találok olyat, aki pont olyan velem, amilyennek lennie kell. Majd meglátom változik-e valami. Meglátom... és persze remélem.