I love Budapest

A mai nap, az igen ott volt.

Reggel fel, mentem találkozni Andival, de megint nem találtuk egymást, nagy ez a város kettőnknek. Aztán el bazmeg a halál faszára az etyeki Outlet-be, no comment, ne mennyél oda. Mi nem vettünk semmit, viszont befagyott a likunk, ami rossz volt nekünk.
Aztán vissza a citybe, majd MOM park, ott megleltük amit nem találtunk az Outletben, és újra elhagytuk a várost ezúttal egy másik aglomerációs körzeten belüli település volt a cél, aholis Andika lakik. Meg a nagymamája neki, ahol a nagyon durva fázás és fagyhalál után rendkívül jól esett a krumplifőzelék fasírttal.

Utána Andikánál - vagyis tőle - kértem egy plusz pulcsit, egy kesztyűt, meg egy sálat. Nem lett sokkal jobb, de már alakul. Láttunk hullani havat, ami örömet fakasztott kifelé belőlünk, még pedig a szájunkon át dalolásban megnyilvánulva.

Aztán vissza újra a városba, mentünk a Müpába. Kicsit bóklásztunk az épületben, bele is keveredtünk valami elit társaságba, kezünkbe meg ingyé pezsgőt nyomtak, így megy ez jobb helyeken.
De a koncert! Gyerekek. Őrület volt! A száz fős filharmonikus zenekar prezntálta Beethoven V. szimfóniája igen nagyon nagy hatással bír lenni az ember lányára. Vagyis lányaira. Tehát a zene csurig tölt, belélegzed, lenyeled, tapintod, olyan nagyon erős, és olyan nagyon elevenen van előtted, hogy szinte meg tudod érinteni. A 300 fős kórusról nem is beszélve. Szóval hatalmas RISZTEKPÁ!

Aztán a buszon hazafelé egy véncsótány ezt bírta mondani: Van én nekem biológiai órám, és fél7kor felébredek. De most azért lett kicseszve velem, mert át lett állítva az óra, és most fél6kor ébredek fel. (a végére már csak az kellet volna, hogy "leszek felébredődve" - a szerk.)

Kérdem én: kiáltal lett kicseszve Önnel kedves Uram?

Aztán még egy uccsó, oszt leállok.

Ordenáré hideg volt ma. Tehát van nekem egy fajta fázási kultúrám, ami olyan 10 fok körül rendkívül magas didergési faktort eredményez. Hát ma minden porcikája a testemnek átfagyott, lélegezni is alig bírtam.

Meg még egy uccsó na. Misit hívom, és hát nem ki van kapcsolva? Hádehogynem. Aztán ő hív, én meg nem éppen orgazmálok a koncert csúcspontján? Hádehogynem. Csak nem nem veszem fel? Hádehogynem.

Aztán vége, hívom, és csak nem nem veszi fel? Hádehogynem (hogy találod ki mindig baszki?). De aztán felhívott és akkor minden jó lett, és igaza van, szkafanderben kéne mászkálni az utcán, hogy jó legyen a testemnek a hőmérséklet.
Holnap remélem látom, és ezenkívül egészen többször és szépen tagoltan hangsúlyozta, hogy szombaton egész nap ráér. Hát tudnék neki partnert ajánlani, hogy nehogy unatkoznia kelljen. Höhöhö.
Meg vásároltam sok pízért jegyet a szombati koncertre a Müpába.

Ráfüggtem a Müpára. Jó az nekem.