Tegnap Mamunál voltunk, fényképeket nézegettem Papuról, aki a világon az egyik legjobb ember volt minden bizonnyal és akit olyan nagyon nagyon imádtam :(
És találtam egy fényképet, amin ő volt 1952-ben, és a hátára ez volt írva: "amilyen gyönyörű vagy, anyira imádlak" - ezt írta Mamunak :) Milyen édes, nem?
Aztán az óriási családdal Nagyinál ebéd, aztán Misi hívott, 3kor tali bent. Beérek, ő fél4re keveredett be, mindegy, elvoltam. Aztán, hogy menjünk dumálni. Jó, de nem találtuk a helyet. Fasza. Na akkor el Bazsihoz, hogy odaadja nekem a házidogáját, hogy én meg másnap ugye leadjam a suliban. Misivel beszéltünk közben, de semmi komolyról. Aztán vissza stúdióba, ott megindult az agyeldobásos avatás, elég jól szórakoztam. Majd Misivel végre tudtam beszélni, elmondtam neki, ami bánt engem, és hogy baszki, ne legyen már ilyen kis szamárcsikó. Asszem megértette, meg mondta, hogy igazam van, meg ilyesmi. Remélem igyekezni fog, mert ez így nem pálya.
Aztán bújkáltunk a fürdetés elől, meg söröztünk, meg dumáltunk, aztán eszembe jutott Papu, meg hogy nem láthatom többet, és egyszerűen kiakadtam és bőgtem. Ő meg nem nagyon tudott mit tenni, csak ül velem szemben és simogatta a kezem, és kurvára nem akartam, hogy ez legyen, de rám jött és nem bírtam leállni. Aztán jobb lett, még Pintyővel is dumáltam kicsit, aztán pinacolada, meg sörök, meg ilyesmi, és annyira megörültem, mikor ÉN a saját kezemmel sörnyitó nélkül kinyitottam egy üveg sört az asztallapján, hogy majdnem behugyoztam örömömben, és annyira fellelkesültem, hogy még egyet ki akartam nyitni, az meg jól eltört a nyakánál és leesett és megvágott, és ömlött a vér belőlem. Aztán olyan egy körül Misihez indultunk, ott háltam nála, ott is bőgtem még vagy egy órát, aztán aludtunk, oszt ennyi. Reggel fel, kávé, majd be a suliba, hogy Bazsi dogáját leadjam, küldetés teljesítve!