I love Budapest

Na! Tegnap 4kor találkoztam Andival meg Anitával, mentünk vásárolni. Nagy utat tettünk meg, aztán mentünk egy kocsmába, ott összeszedtük Gerit, aztán iszogattunk, végül mentünk a Pecsához. A koncert remek volt, végigugráltunk 2 órát biztosan, de azt eszelősen, de a repertoár most nem volt annyira ütős, túl sok új számot játszottak, de mindenért kárpótolt, hogy elférünk - annak ellenére, hogy geci sokan voltak - mert valahogy jó helyre álltunk, és végig tudunk őrjöngeni. Azt szeretem nagyon a TCS-ben, amikor Lukács felvezeti a számokat, próbára téve a jó kis asszociációs rendszerünket, hogy vajon melyik szám a következő. Ami extracsúcs volt, az az Örökkétart, amit pankosan küldtek, tripla sebességgel, és mindenki egyszere ordított és ugrált rá, nagy élmény volt. Aztán Liniékkel találkoztunk a végén, anyukája hazahozott minket, aztán itthon még kis kaja, aztán halálos alvás, ja meg még dumáltunk egy kicsit Andival. Ja meg a koncerten egy kurva jó pasi állt előttem. Ilyen ugrás koncerten mindig úgy ugrálok, mint egy kickbokszos, vagyis hogy a mellem előtt van a kezem ökölben, nehogy betaláljanak, védem őket, érted, erre ma baszki reggel, Andival meg Anyuval isszuk a forró teát, erre nem magamra öntöm és megégetem a mellemet? Hátdehogynem. Nagyon fájt, de már jól vagyok. Na, megyek hajat mosok, mert sört öntöttek a fejünkre - ilyen ez a magyar buliélet.