Szent szar! Megint annyi minden történt. Tegnap Gergővel összefutottam, odaadtam neki a 4 liter ananászléjet, hogy vigye be a stúdióba estére. Aztán én mentem is be 4re, mert vágtunk Ildivel. Egészen jó lett az anyag, és halálra is röhögtük magunkat. Szeretem ezt a kiscsajt. Aztán jött be hozzám Ádám, és elkezdünk pinyakoládázni, igen jó volt, mert kb éhgyomorra toltam, ja meg kezdésnek bassza meg egy feles mézest is letoltam. Aztán adás, igen jó volt, Ildivel újabban eléggé jófejek vagyunk. Csak az volt az egyetlen baj, hogy már kicsit be voltam állva, de mindegy. Aztán Ádi elment, én meg ittam tovább nagy iramban. Aztán már csak bevillanások: Linivel a hangtechnikusiban ugrálunk zenére. Linivel spárgával össze vagyunk kötve, hogy ne veszítsük el egymást. Zozzal dumálok. Megcsókol és elkezdi mondani nekem, hogy mi lenne ha megpróbálnánk, én kiakadok, nem nem, nem akarom, persze be voltam rúgva mint az ökör, de tudtam, hogy nem akarom. Kijöttem. Következő kép csak egy villanás, mekiben krumplit emelek a számhoz. Köv kép taxiban ülök Linivel. Aztán reggel. Első ami bevillant a Zozos dolog, ami eléggé mély nyomot hagyott bennem. Aztán sorjában még pár dolog, de az este nagy részét homály fedi. Lehet hogy hálistennek. Aztán kiderült, hogy bent hagytam a stúdióban a kulcsom, és anyut 4kor hívtam, hogy engedjen be a lakásba. Aztán mikor reggel hívott, így kezdte: nem ittál eggyel több koktélt mint kellett volna? - Nem anyu, én vagy 10 koktéllal, egy sörrel, egy pálesszal, egy kis serriskólával, és egy falatka pezsgővel ittam többet mint kellett volna.

Tényleg csoda, hogy levetkőztem, és nem kabátostúl feküdtem be az ágyamba.

Aztán ma rettenet másnapos voltam, aszittem meghalok. Gondoltam eszem egy kis sajtostésztát, de elkezdtem és jobbnak láttam azonnal abbahagyni, mert éreztem, hogy kikívánkozik a kis geci a testemből.

Aztán nagy nehezen összeszedtem magam, és mentem be, mert film nézős est volt máma. Jó volt, Oldschool és Pillangó effekt, eléggé jó. De a film után kijött utnam Zoz, hogy beszélni szeretne velem. De nekem meg rohannom kellett. Mondtam neki, hogy ma ne. Kérdezte, hogy akkor mikor. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy majd ha hazajöttem Italyból, de kérdezte, hogy holnap? Mondtam ok....

Nem tudom mire jó ez, mondtam neki, hogy én nem akarok semmit tőle. Igazán kedvelem, meg nagyon helyes gyereknek tartom, jópofa meg minden, de tudom kurvára hogy nekem nem ő kell. Hogy ki kéne azt nem tudom, de ő nem. Nekem egészen másmilyen ember kell. Picsába. Sajnálom az egészet, mert őt is szar helyzetbe hozom, meg én is kurva kényelmetlenül fogom magam érezni holnap. Fakk, mindegy, nagy, okos felnőtt gyerekek vagyunk. Nem lesz itt semmi baj.