Tegnap fadre bevitt a stúdóba, és sörözés volt, meg Bettina, it was very funny. Véresre röhögtem magam több ízben élő adásban, mikor éppen azt a víziómat vetítettem elő Beának, hogy ha meghalok, akkor a hamvaimat hogy adja át anyukám Mansonnak, aki a Sziget ngayszínpadán szétszórja a hamvaimat. Ami még oké is lenne, de aztán vizualizáltam, ahogy a nagy többezres tömeg szippantja befelé a hamvaimat. És akkor hosszan nagyon nevettünk ezzel a gyermekkel.

Aztán még ittunk, már votkanarit is, amit pedig nem nagyon szeretek, de hát úgy elkapott a hangulat. Beával rettentő jófejek voltunk, mondjuk ez alap. Aztán meg hát az az igazság, hogy nagyon szeretem én ezeket a srácokat. Nem mondom, hogy életem minden pillanatát velük akarom tölteni, de igazából nagyon szeretem őket. Főleg azokat, akikkel az elmúlt pár hónapban olyan sokat voltam. Szóval ez jó.

Az adás meg hát... kicsit döcögős volt, de azt hiszem az élet minden nagy kérdésére választ kaptunk, volt telefonáló is, juj de jó.

Aztán kissé bekurrantottunk, és Gergő, Karcsi meg Beuska mentünk a Mekibe écaka, és én majdan taxival távoztam a tett helyszínéről, mivel mankós nyomi vagyok, ráadásul a dölöngélésre még rátett egy-két lapáttal a Borsodi Bivaly / Bagoly / Szirtisas, no meg a votkanaresz.

Ma hasznos kis hangya leszek, végre megyek dolgozni, I'm a hero.

I need a hero.

Nekem egy heroval kéne járnom. És csak most jöttem rá. Egy superheroval.