Kissé elhanyagoltam a blogot, de ilyen vagyok, nem volt időm semmire se. Tegnap végre befejeztem a munka egyik felét, így végre évmilliók óta először volt időm egy teljes órára befeküdni a fürdőkádba, ázni, hajatmosni, fincsi fürdőolaj, Mónika meg Csendlör is megirigyelné. Nagyon kellett már, hogy ne csak sebtiben 5 perc alatt lezuhany, hanem forró fürdőőőő, de jó volt juj.

Szóval tegnap csak a munka volt, a végén már ketten voltunk Balázzsal, nagyon durva volt.

Aztán ma meg megint be, csak Balázs volt bent, meló, meg aztán jött be Bazsika, édes Bazsika, végre, mert vagy 100 éve nem láttam. Sokat röhögtünk, meg beszélgettünk, ez jó volt. Meg rendeltünk bentre pizzát is. Luxus, baszki, luxus.

Aztán Bazsival haza, ölbe hazahozott, because nem tudok járni ugye. Anyu mindig látja, hogy sántítok, és kérdezi, mit segítsek neked kicsike? Változz tolószékké.

Aztán itthon Bazsival leültünk filmezni, erre hív Heggábor! Mondom mi a fasz? Aszongya átugrana hozzám. Mondom neki gyere. Erre rá 10 percre hív Karesz, hogy erre jár, és beugrana. Mondom gyere. Erre hív Ádi, hogy ő is erre jár, mondom gyere. SZóval életem minden fiúbarátja itt volt egyrakáson. Már csak Levi kellett volna, meg Cukrász. Szóval állati jó volt, hogy végre embereket láttam, méghozzá ilyen jókat!

Aztán lementünk a térre, még egy óra dumi, jött még Tótádi is, aztán Hegó el, Bázsa el, és végül mindenki el.

 Remek volt a nap befejezése!