Hogy hol jártam eddig?
Voltam Horvátországban, Porecben, papucsban sétálgattam a lezárt főúton, Anya kezét fogtam.
Voltam Spanyolországban, Salou városában, voltam Barcelonában, láttam az Olompiai stadiont, voltam bikaviadalon.
Voltam Monacoban, Montecarloban
Voltam Párizsban, voltam az Eiffel tornyon, voltam az Euro Disney Land-ben, voltam Nizzában.
Voltam Hollandiában, bringáztam Amsterdamban
Voltam Svájcban, voltam a Zugspitzen, ahol még júniusban is hó van
Voltam Ausztriában, síeltem minden felé
Voltam Szlovákiában, az utcán jégkoriztam
Voltam Csehországban.
Voltam Tunéziában, a bazárok forgatagában.
Voltam Olaszországban, láttam a Dávid szobrot, láttam Ádám teremtését, voltam Velencében, voltam a Vezúvnál, voltam Pompeiben, voltam Rómában, összekeveredtem egy vizimentőssel Rimini tengerében. Voltam Capri szigetén, a rikító kékségű tengeri barlang belsejében egy kis csónakkal. Cortina D'ampezzoban síeltem a havas sziklák közt ámulatba ejtve.
(tudom, a kurvaanyámat, én is irigykednék magamra)
Ahova még el kell jutnom.
New York
Florida, Disney World
Görögország
Bulgária
De a legkeményebb, hogy ezekre a helyekre nem is vágyom annyira. Arra vágyom, hogy emlékezhessek azokra a helyekre, ahol már voltam És sose felejtsem el.
És hogy valójában hova mennék még el? Az ország, a náció oly mindegy. Csak jussak el a tengerpartra, behúnyt szemmel akarok napozni a homokban, úszni a tengerben, ámulni hogy 10 méterre is lelátok, ámulni, hogy alattam halacskák úsznak... és télen síelni. Látni a tájat, látni a világot felülről. Látni ahogy minden hófehér. AHogy minden világít a ragyogó napsütéstől. Élvezni, ahogy a természet előtt meghajolván siklok lefelé nagyon gyorsan...
