Remekbe szabott tegnap este eléggé remekbe volt szabva.
Gergő idegyütt mifelénk, és mentünk Finibe venni egy kis anyagot a pinacoladahoz. Meg is vettük. Aztán irány a stúdió, aztán meg ott volt Karcsi, meg menent közben jól bevillant, hogy hijnye milyen jó is lenne, ha Beácska is jönne, mert múltkor is jól elvoltunk ott.
Mit ad isten, hát eljött a gyerek. Na ment az iddoga, folyt a pezsgő, mondtam viszlát ezerkilencszáz, jött az éjfeles szilveszteri koccintás, meg satöbbi, aztán még ittunk, meg még, meg aztán még egy kicsit, de közben meg nevettünk, meg beszélgettünk, aztán egyszer csak ott volt a holtpont a nyakamban, és tudtam, hogy aludnom kell baszki. Le is heveredtem bent a heverőre, ami nem is lett volna probléma, az viszont annál inkább hogy kb 20 perc (plusz minusz egy óra) után felkeltem, mert kelni kellett. És a részegen nemalvásnál már csak részegen-kicsi-alvás a legrosszabb, úgyhogy felkeltem, kisétáltam az ajtón, bementem a nőimosdóba, és az eddig megivottak javát kitettem gyorsba.
Nem volt vicces. Már fájt baszki.
Aztán mintha mise történt volna, mentünk is hazafelé. Vagyis az Oktogonra a Mekibe, ahogy az már megszokottá vált a hajnalig tartó stúdiós hepajoknál.
Aztán meg mentem haza, és hálistennek találkoztam Krisztával, aki nekem kb 6 és 11 éves korom között nagyon szupi kis barátnőm volt itt a lakótelepen, és olyan jó volt összefutni vele, meg nem is aludtam így el, meg nevettünk, meg dumcsiztunk, és tök jó, mert tőlem 100 méterre lakik, így végig együtt jöttünk.
Aztán 5kor itthon is voltam, fogmosás és death.
Ma meg 1kor keltem, ebéd, aztán Dorkáékhoz, kisbabák édibédik, aztán haza, és megnéztem most a Nicsakkibeszélt, és most meg megyek színházba. Mert az jó az nekem.
Jó volt a tegnap buli, a hányás rossz volt, de ma valószínűleg 20szor szarabbul lennék, ha az nem üt be.
