Este találka Andival, aztán mentünk Bíszitibe, ott ittunk tisztességesen, meg sokat dumcsiztunk és kacarásztunk. Így telt az este, míg be nem kúrtunk, és fel nem álltunk. Gondoltam, ma van a szülinapod kicsikém, hát gyere megyünk Trafóba ropni egyet, Palotaiapu játszik.
Hát kérem mi nagyon elvetemült részegen dörömböltünk mind két bejáraton, de azok zárva voltak, a parti elmaradt. Na Andikám ezen felbőszülve berontott egy nonstopba és azonnal magához vett egy ocsó bort.
Leültünk a Kilenc közepén baszki az esőben, mint a csövesek, és ittunk. Az a bor annyira szar volt, hogy már fájt, miközben nyeltem.
Aztán egyre még jobban, aztán emlékszem, hogy dumáltunk minden nyelven, utazgattunk éjszakaibuszokkal, vettünk ki pénzt, kajáltunk, sétálgattunk, ismerkedtek velünk az emberek (olaszok, svájciak, tenerifeiek - utóbbinak külön is a kurva anyját), mi is velük félpasszívan.
Végül az uccsó kép amire még ébredés előttről emlékszem, hogy az Andrássyn az esőben Andika kezét fogom, ő erőteljesen nyög, ami egyfajta kommunikáció akart lenni, csak nehezen jöttek már ki a szavak, én meg húzom a kezénél fogva, egy jó méterrel előtte vagyok, és csak ezt hajtogatom megállás nélkül: Hazaviszlek baszki, ha addig élek is, ne aggódj, hazaviszlek, ne aggódj, míg engem látsz, hazaviszlek baszki, nem hagylak itt, ne aggódj!

Haza is hoztam (a jelek szerint).

Aztán reggel meglepő módon nem is voltam atomszarul. De azért nyűgös voltam.

Aztán délután m1 stúdiója, nem volt rossz. Vagyis a csapat fasza volt, Bogi, Ági, Kinga, Ildi, Tomika, meg a többiek, elég keményen röhögtünk. Aztán másfélóra alatt - piköpakk - itthon is voltam.

Ezenkívül ma Andival gyerekkori videókat néztük, és meg kell mondjam fura lelkületű gyermek voltam. Négy éves forma vagyok és a képen az van, hogy én kijövök a szobából, és ezt a két mondatot mondom el szó szerint.
- Látok a fejem nélkül is.
- Morzsa van a fejemben.

És a legdurvább, hogy ezt hagyják a szüleim, érted?!