Korán reggel, mikor az ember ilyen zrimankós, borús időre ébred, semmilyen más gondolat nem tartja életben - és ébren -, minthogy most elmegyek fürdeni, tűzforró vízben. Az ember lánya konstatálja, hogy fürdésre nincs idő, ez már egy picit lelohasztja, de ott van még a végső megnyugvást nyújtó tény, hogy zuhanyozni - szigorúan forró vízben - még van ideje. Az ember lánya bevonul a fürdőszobába, természetesen full ruhatárral, hogy a meleg, felfűtött fürdőt nehogy már egy szál türcsben vagy - ne adj isten - mezítelenül kelljen elhagyni, rettegvén a fagyhaláltól. Szóval beáll a zuhany alá, és a kívánt hőmérsékletű víz reményében a megfelelő és oly megszokott szögben állítja be a a zuhany csapját. Igenám, de nagyon hideg a víz. Akkor bánatában és reményvesztettségében könnybe lábad a szeme, és balrább fordítja a csapot. Oké, ha ütközésig tolja akkor éppenhogy langyos. Viszont a víznyomás olyan gyér, hogy félő, hogy a tusfürdőt le sem tudja majd mosni. Ezenkívül didereg, mert nem kielégítő a víz melegsége. De ő kitartó. Nagyon érdekes, hogy egyre kisebb a nyomás a zuhanyban, és a vége az lesz az aktusnak, hogy a csapot már el sem kell zárnia...
Ó, de milyen nagyon elkedvtelenedem, mikor nem sikerül tökéletesen a reggeli ébresztő zuhanyzás.
Ma a suliban jó volt, nevettünk elég sokat, Tomi, Sanyi, Ági, Kinga, Bazsi, hát így élünk. Kacagunk. Szívfájdalmunkban is.
2007.03.21. 16:14 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr466358837
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
