Egyszer évekkel ezelőtt nagyon belezúgtam egy trolisofőrbe. Csak mindig láttam, és a szemem könnyes lett a gyönyörtől. Nem is ismertem, csak tudom, hogy mindig jópofákat mondott a mikrofonba. És hát persze eszelősen jól nézett ki. Még gimiben (még anno, a 20. században) Szilvi barátnőmmel felszálltunk a trolira, leültünk az első ülésre, és csak bámultuk. Közben meg csacsorásztunk, és áradoztunk a srácról, viháncoltunk. Már régen túlmentünk a megállón, ahova tartottunk, de minden programunkat függőbe helyeztünk, hogy nézhessünk a bkv-s istenséget. Mentünk egy kört, mentünk még egyet. Eltelt másfél óra. Majd elhatároztuk, hogy na, most már elég volt, amikor legközelebb jön a mi megállónk, akkor leszállunk, megtörjük a varázst. Addig is sírtunk, nevettünk a csodálattól. A szép férfi látványa letaglózott minket. Szép lassan a szavunk is elakadt, már csak néha nevettünk fel sikoltva, mikor a badarságokat osztotta a mikrofonba bele. Aztán jött a mi megállónk. Szilvivel felállunk, jelzünk... majd a troli megállt. Kinyílt az ajtó. Egyszercsak a csávó beleszól kacagva-kérlelve a mikrofonba: Naaa, csajok, még egy uccsó kört!
Hát ilyeneket is csináltunk gimiben. Szilvi azóta férjes anyuka.
2007.04.09. 23:16 m01ra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr476358759
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
