I love Budapest

Tényleg indulnom kell a fasz álmok versenyén.

Ma azt álmodtam, hogy kitaláltam, hogy most, hogy vizitdíj van, elmegyek a régi (????) nőgyógyászomhoz (megjegyezném, hogy a valóságban összevissza egy azaz egy doktorúrnál voltam). Megkértem az öcsémet (???), hogy jöjjön el velem. El is mentünk. A rendelőben látom, hogy egy ovális asztal van, ami körül vagy pár orvos és pár aszisztens ül. Behívnak, és a maradék két helyre az asztalnál leülünk. Akkor eltűnt valahogy minden orvos, és az asztal is kisebb lett, és ott ültünk négyen, a doktornő, a hímnemű aszisztense, Geri meg én. Aztán arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen jelei vannak annak, ha valaki önértékelésizavaros, például vesz egy nagyon durva kocsit, hogy ezzel kompenzálja a saját magával szembeni fenttartásait, és hogy ha pl egy menő srác egy FRITŐZ (???????) márkájú kocsit vesz, akkor az biztos sokkal menőbb, mert ő egy ilyen gagyi kocsit is bevállal, szóval biztos kurva nagy az önbizalma. Kb úgy festett, mintha én lennék a pszihológus, öcsém az én aszisztensem, a hímnemű nőgyógyászaszisztens a pácienc, s a doktornő pedig az ügyvédeje (aki egyébként úgy nézett ki mint Kiszel Tünde). Aztán hálistennek nem álmodtam tovább ezt a faszságot, mert csörött a vekker.

De hogy mi volt tegnap. Bazsival nem mentünk az MRi-re, viszont voltam Nóráéknál, kiköltöznek másik országba, jaj de szomorú. Ott voltak Dorkáék a kicsi ikrekkel, és mindkettőt babusgattam, már két és fél hónaposak, és nagyon édesbogárkák. Ma meg végre suli! Ez feldob.A jó kis henyélések az udvaron a szünetben! Hát azokat szeretem.