I love Budapest

... jaj hát ez a Grészklinika! Hogy én mindig bőgök rajta...
De az van, hogy ha én szerelmes vagyok valakibe, és ő pedig nem szerelmes belém, és azt kezdeményezi, hogy legyünk barátok, akkor hát nem tudok mást csinálni, csak nekiesni, hogy te fasz!!!!! Ezt majd én eldöntöm! De persze ezt csak bent tenném. Én az észszerűség pártján vagyok. És Meredisz helyében én ezt mondtam volna a csávónak: Figyu bébi, én szeretlek. Te nem szeretsz. Én a csajod akarok lenni, te pedig nem akarod ezt. De tudom, hogy szeretsz, és nem akarsz örökre elveszíteni, és ezért ajánlod fel, hogy legyünk barátok. De tudod mit? Ha igazán gavallér lennél, engem kérdeznél meg, hogy akarom-e, hogy barátok legyünk. Nem. Nem akarom. A barátnőd, a szerelmed akarok lenni. És ha ez nem lehet, hát nekem nem kell más. És most kérlek engedd meg, hogy a magam törött szívét előrébb helyezzem a tiednél. Muszáj összeszednem magam. Ha látlak, kedves leszek veled, de jópofizni nem fogok. Törekedni fogok arra, hogy elkerüljelek. A szívem megszakad egy darabig minden alkalommal, amikor újra látlak, de tudom, és kristálytisztán tudom, hogy nekem az a jó, ha nem látlak. Nekem az a jó, ha nem megyek oda hozzád. Nekem az a jó, ha nem mosolyogsz rám... Pedig mindennél jobban erre vágyom. Csak tudom, hogyha ez menne tovább jópofisan, egyfolytában azon járna az agyam, hogy majd meggondolod magad, de persze sosem. Ha egyszer nem vagy belém szerelmes, akkor tehetek bármit, sosem leszel az. Úgyhogy most menj. Nem akarlak látni. Ki akarok szeretni belőled, mert így mocskosul szenvedek. Nem haragszom rád. Össze van törve a szívem, nem tehetsz róla, senki sem tehet róla. Nem szerettél belém. Ez így alakult. De ahhoz, hogy összeszedjem magam, és tovább lépjek nem szabad, hogy lássuk egymást, ha pedig mindenképen muszáj, hát ne várd tőlem, hogy majd beszélgetünk, meg nevetünk együtt... mert hiába ez minden vágyam, mégis ebbe halnék bele. Én a szerelmedként szeretnék veled nevetni. Máshogy nem.
Viszlát Sepörd.