Ma suli, kurva jó volt, nagyon penge ez a téma. Mondtam is a tanító kislánynak, hogy ez az óra kurva érdekes és leköt engem, és ha önszántamból, reggel hatkor csak ezért felkelek és bemegyek a suliba pénteken, akkor az több, mint egy jó óra. A kedves tanítókislány pedig csak vigyorgott, és örült, mert az órán elég passzívnk hat a csoport mindig, de nekem gecire bejön ez az óra. Kis evolúcióspszichológia, kis szociolingvisztika (imádom ezt a tárgyat - igen, a baj velem van), kis szociológia, ilyesmi.

Aztán haza, aztán kozmetikushoz - egyszer szívesen aszisztálnék egy pasi teljes legyantázásához, csak egyetlen egyszer. Nem kéthetente vagy havonta, hanem csak egyszer. De mindenütt.

Szar a shift gombom. De nem akarok olyan laza, kisbetűs blogger lenni, az nem fér bele az imidzsembe.

Aztán megint haza, aztán villámgyors ebéd, majd találka Andikával. Aztán kis dunaparti ivás, remek kacagásokkal, sok forró témával - had ne mondjam - így élünk, aztán be a Zépébe, ottan meg remekbe szabott, kiváló Anima. Halálosan sokat ugráltam, folyamatosan ritmusra pörögve össze-vissza, még akkor is amikor nem szólt a zene, hogy nehogy azt higgyék a sima emberek mögöttem és előttem, hogy közelebb jöhetnek hozzám, ezzel engem a táncolásban és ugrálásban megakadályozva. Mert ugye nem úgy megy az. Szóval egyszál lópöcsben ugráltunk télvíz idején. Ez a valami.

Aztán később még Bazzser is befutott, de gyorsan el is hagytuk egymást, ki ki milyen irányba haladt ugye. Na, hát mára ennyit. Így élek. Feszített munkatempóban.

Ápropó munka! Mégsem dolgozom a hétvégén! Hanem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Holnap Andikához megyek kerti napozós buliba, aztán meg vasárnap strandra, szóval... ÍGY ÉLEK!