Na hát persze hogy még hajadon vagyok!
Hogy melyik verzió jött be? A pesszimista és a realista együtt. Vagyis van csaja, ott is volt, de nem nagyon láttam köztük lángolást. Annál inkább éreztem a srác és én köztem természetesen. Ezt a csávót nézni és nem hozzá nyúlni a legvadabb kínzás, amiben eddig részem volt. Mikor beléptem és megláttam elakadt a lélegzetem. Aztán puszi puszi, jópofáskodás (és hoppá, lehet, hogy lesz rádiós projekt), meg bemutatkozás a száz ismeretlennek, aztán csak a stírölés, az maradt nekem. Aztán látom, hogy a mellette ülő kisleányka hébe hóba fgodossa a kicsikét, szóval itt világosodtam meg, hogy le van stipistopizva a srácfiú. Bazsinak kínlódtam ott orrba szájba, hogy én ezt nem bírom!!! Dumálgattunk azért mindenkivel, volt pingpongozás is, de főleg a sörözés az ment, meg a szenvedés. De nevettünk is, meg ittunk is, de nem is játszottunk semmit, egyszercsak hajnal lett, oszt hazajöttem Bazskával. Ott aludtam nála. Nincs is boldogítóbb, mint egy műbőr kanapén hálni 60 fokban félrészegen.

Na, mindegy, ez nem jött össze, de mint tudjuk; jön még meleg kutyára dér!