Ó baszki.
Ma két olyan magyar filmet láttam, amik fele annyira sem voltak szarok, mint ahogy én azt vártam. Bár, mivel jelen állapotomban éppen félkarom adnám ha szerelmes lehetnék, és megkönnyezek minden szar reklámot, amiben azt látom, hogy szerelmesek a szereplők, így lehet, hogy nem releváns a megítélésem ezeket a filmeket illetően. Mind kettőben volt szerelem, sőt, az egyikben a faszi úgy nézett ki, mint Ricsi, a régi The Only One, a másikban meg volt egy pasi, aki szerelmes lett egy lányba és csupa kedveset mondott neki, én már csak attól bőgök, ha erre gondolok. Nekem mért nem mond senki kedveset? Most ne kezdj el kedveset mondani, mert én pasitól akarom hallani, olyantól, aki szerelmes belém, olyantól, akibe szerelmes vagyok.

Egyébként meg kövezz meg. Ugyanis az egyik film a Kútfejek a másik meg a Szerelem utolsó vérig. Bery Ary azért nem lehetett kifejezetten szar fénykorában.

Mivé lettem bassza meg? Ezek a filmek szégyenek és gyalázatok, én meg itt bőgök.

Félkarom adom, hát nem kell senkinek?