Ja meg még annyit, hogy az emberek majd' bepisálnak, hogy az őszinték legyenek velük, és hogy a szemükbe mondják a témákat és ne a hátuk mögött, de mikor ez konkrétan megtörténik, akkor legalább akkora gecinek nézik az embert, mintha 20 év múlva derülne ki, hogy anno mit nem köptek mások a hátuk mögé...
Fene se ért benneteket emberek. Én úgy érzem kurva egyenes vagyok, és magasan túlszárnyalok mindenkit ebben, és nem köntörfalazok. Magam helyzetét is könnyítem ezzel, hogy nem keveredek faramuci helyzetekbe, hogy jaj, mit is mondjak, jaj. De még mindig nem eléggé. Vagyis magamnak nem eléggé. Például ugye itt van ez az idegeimmeljátszol.com téma. Hogy vannak helyzetek, amikor nem adhatod ki, hogy hess anyádba ribanc, mert nem az őszinteség a korrekt ebben az esetben. Hanem a kussolás. És még van egy nagy csomó ilyen helyzet... Amikor úgy kiadnám, de mások érzéseire tekintettel kell lenni. Tudod, van az a jelenség nálam, hogy valaki nagyon kedves, meg aranyos, meg jószándékű, de úgy idegesít a puszta létezése, hogy kilőném egy másik galaxisba. És ez még csak egy dolog, mert elkerülöd, és hello. De ha egy ilyen lakik a lakásodban???? Vagy egy ilyen buta, sokat dumáló, rémesen affektáló csajszi mondjuk azt képzeli, hogy a legjobb barátnőd. És ír sms-t, hogy hogy vagy? Meg ír a névnapodon, meg stb, és kedves, de annyira felbassza az agyad, hogy men-jél-in-nen!!!!, és akkor nem mondhatod neki, hogy takarodj, pedig ezt érzed, meg azt, hogy inkább a szemébe mondd, mint a háta mögött... De akkor meg ugye jön a felismerés, hogy csak azért mert én nem szimpatizálok vele, még egyáltalán nem kell megbántanom. És tudod, ez az élet nagy igazsága; ne bánts meg másokat csak azért, mert lélekben, színvonalban, szellemiségében, érdeklődés tekintetében nem érzed hozzád közelállónak. Van, amikor tűrni kell fiam. Persze a tirpák fiatal gyereknek ér beszólni, aki leül egy kismama előtt a buszon, úgy, hogy még ki is gáncsolja.