Máma voltunk Nagyinál ebídelni, aztán Anyuval voltam ezen az orchidea kiállításon, ami biztos kurva nagy buli lett volna, ha kicsit tudom értékelni a növényeket, de kábé a százból négynél álmultam el maximum, a többin átnéztem volna. Ha esetleg sört lehet nyitvi velük, vagy használhatók szőnyegnek, vagy lehet velünk telefonálni, akkor biztos jobban rájuk izgultam volna. Ez van. De azért volt egy-két hűbazmeg.
Aztán mentünk a kisbabákhoz, úgy imádom őket, hogy most rakok is be róluk képet. De komolyan mondom, hogy mikor egy ilyen kicsi bébike van a kezedben és hangosan nevet, és közben az arcodat próbálja simizni, de persze nem sikerül, és üti a fejed, az annnyira, de annyira felemelő, és annyira édes, és mosolyog a lelked, de tudod úgy, amikor a boldog nevetésedet próbálod leplezni. Úgyhogy most mutatok pár képet róluk, és lehet bőgni, hogy milyen tündériek, de ha neked nem is tetszik, azért én vállalom, hogy végem van tőlük, és kb bőgnék a meghatottságtól, annyira imádom őket.
1.kép - Danika és Judie, Orális fixáció című kép.
2.kép - Dömper és Hercegnő, Már tudunk állni, de leszarlak, nem mutatom meg! című kép.
3.kép - Aladár és Lucy, Hány fogad van Betmen? Negyvan vagy hetven? című kép.
4.kép - Mojrágta és a két kis béka, Keresztanyaaa, itt még ő is masszívan innaaa* című kép.
*Ha valakinek esetleg nem lenne tiszta ez az uccsó kép címe, és vágyik arra a bizonyos adekvát megértésre, desifrirozásra, "hűha-élményre", annak na itt a kert: