Azt álmodtam, hogy a sulink ilyen nagyon bonyolult, összetett épület volt, sok emelettel, sok szárnnyal. És kint voltunk az udvaron, és tudtuk, hogy ma egy óriási bombát fognak felrobbantani az M0-ás hídon, vagyis mellette, hogy az ott lévő hegyet lebontsák és tovább folyhasson az építkezés. És mi ott álltunk a suliudvaron, és reszkettünk, mert tudtuk, hogy ez a valaha épített legnagyobb bomba, és nagyon féltünk, hogy valami gáz lesz, és esetleg megpusztulunk. Ott volt minden barátom, és Marci is. (akivel egyébként ma egy éve találkoztam először). Na lényeg a lényeg miközben vártuk kiváncsian a robbantást, közben sírt a szívem Marci után jó szokás szerint, és egyszercsak rémületes hang kíséretében felrobbant a bomba. Egy pillanat alatt ellepte a környéket a por, és mindenkin úrrá lett a pánik. A detonáció hatására többen elrepültek, és mindenki futott be az iskolába, hogy mentse az életét. Én valahogy kristálytisztán tudtam, hogy most meghalok, és Marci még rám nézett, és tudta, hogy meg fog halni ha nem megy be, én pedig a keze után nyúltam, hogy csak egyszer had fogjam meg a kezét, mielőtt meghalok.

Hú de romantikus.

Tegnap egyébként apunál ebídeltünk, aztán hazagyüttem, jött Bazsa, kicsi duma, kicsit röhi, aztán jött Andika, meg az egész díszes családja, akkor még több röhögés, aztán Bazsi el, mi meg készülődtünk bele az éjszakába, megenni aki árva. Mentünk az Almássyra, hogy mi majd belógunk a Quimbyre, mint ide Kenya, jött is a bevivő osztag, Fütyök, Hegike, meg Olivér. De aztán bázzzmeg csaknem tudtunk bejutni, kurvák vére folyjon patakokban, és egyébként is, hol van igazság e földön? Na lényeg, hogy akkor az utcán szimpatikus csőlakókként megittunk egy pezsgőt, meg aztán a srácokkal egy kis sörikét, meg egy kis borocskát, de én persze nem nagyon ittam, mert az előző este kicsit meggyötörte a májam, meg úgy egyébként is mindenem. Aztán mentünk a Könyvtárba, és ott már csak kávéztam, mert nem bírta a lelkem a sok ivást, sokat dumálgattunk, meg kacarásztunk. És álnok, undorító módon bebúrtam egy kurva jó kávéscsészét, hogy rohadjak meg!!! De olyan bitangul jól nézett ki, és annyira könyörgött, hogy Moiraaaaaaa, vigyél haza kérlek, velem itt nem bánnak megfelelően, legyél a gyámom! - Én meg rábólintottam.

Így élek; bűnben égve.