Basszus újabban akárhova megyek, mindig csak azt hallom, hogy ekkor meg akkor azlesz. És a naptáram meg itthon porosodik, mert hülye vagyok, pedig ismered a mondást; akinek nincs esze, legyen notesze. Na lényeg az, hogy fingom sincs, hogy mikor mit kéne csinálnom, de csupa fontos dolgot. Szerdán, vagyis honap riportoljuk az artista kölyköt, aztán csütörtökön reggel suli, és 10ig le kell adnom a jelentkezésemet a síelésre, plusz a suliban remekbe szabott filmszemle lesz a tavalyi és a tavaly előtti kisfilmekből, amiket mi csinátunk. Aztán pénteken mgyek remélhetőleg színházba. Szombaton gigászi méretű névnapi hepaj. De még valami rémlik szombatra. Aztán vasárnapra is rémlik valami. De dolgozni is kéne, meg a filmet befejezni, legalább a forgatás részét.
Közben meg kéne írnom a narrációkat, be kéne digizni a VHS-eket, beszélnem kéne a szakdogás konzulenseimmel, mindjárt jönnek a ZH-k, a beadandók, meg minden, nekem meg még a kurva naptáramat is nehezemre esik magammal cipelnem.

Még annyit, hogy szívemből remélem, hogy sosem lesz olyan szitu, hogy a valaha volt szerelmemet meglátom egy ismerősömmel smárolni. Egyszerűen ne legyen ilyen szituáció az életemben. Az idegen az más, érted, leszarom, fáj fáj, de mégse persze, de az, hogy egy ismerősöm.. váááá. Az is lehet korrekt persze, de baszki, azért mégis.
A másik dolog meg, hogy ma voltam riportolni, de nem éreztem úgy, hogy bármilyen is lett volna, eléggé haragszom az e heti adás szerkesztőére, mert nem nagyon látom, hogy csinálna valamit. Megírtam neki, hogy én kb bármikor ráérek napközben riportolni, csak arra kérem, hogy írja meg mikor hova menjek. Elvégre ő a szerkesztő, nem nekem, egy csicska riporternek kell ezekkel foglalkozni. Foglalkoztam eleget ezzel, amikor én szerkesztettem az adást. Így megy ez.

Ma meg kéne írnom a narrációt, és holnap alhatnék amíg nem szégyellem. Na ezek a tervek. De fáj a fejem, iszonyúan fáj a fejem.