I love Budapest

Most képzeld el, hogy általános iskolás vagy. Mondjuk 7-es. És van egy osztálytársad, aki mindig lóg. Tudod, ebben a korban azért jobb esetben nem lógnak még a kölykök. Nem nagyon járnak bulizni, (najó, most már nem tudom, de az én időmben még ez így ment még) nem nagyon isznak, és főleg nem jellemző, hogy kábítószereznének. De ez a gyerek már 2x bukott. Azt hiszi, ő legmenőbb a világon. És tényleg. Az osztálytársai is mind azt hiszik. Tudod hogy megy ez a kicsiknél, aki a legrosszabb, az a legmenőbb. Ez a gyerek nagyon rossz volt. És egyre rosszabb lett. Sokat lógott, az utcán lődörgött, pedig rendes családja volt, ismertem őket, volt egy nővére is, aki igazán kedves, jópofa teremtés. Édesanyja tanítónéni, és tényleg, azon túl, hogy nem voltak anyagilag eleresztve, egy igazán jó táptalaj lehetett volna neki a család. De nem, ő rossz gyerek lett. Aztán a gimiből is kirúgták, sokat bulizott, sokat szívott, sok szintetikus szart szedett magába, kábé úgy nézett azokra a vele egykorúakra, akik bejártak minden nap a gimibe, mint a férgekre. Tudod, ha egy főiskolás minden nap iszik, akkor az menő. De ha 50 évesen csinálja ezt valaki, az gáz.
Ugyanez volt itt is a szitu. Mert még gimiben lógni az menő. Gimiben sokat lógni és megbukni menő. Gimiben mindenféle szar cucctól szétküldeni magad az menő. Ő volt a menő gyerek.

Pár napja láttam kijönni borostásan, bárgyú vigyorral a fején a szemben lévő lépcsőházból. Ott takarít. Nem tanul, nincs állandó munkája, napról napra él, de még mindig olyan mocsok készen van, hogy ihaj. Köszöntem neki. Kérdezi mit csinálok. Mondom neki. Nem szívesen, mert félek szarul érzi majd magát. Biztos szarul is érezte magát. De még mindig ott volt a fején a kancsali mosoly, hogy "én bázmeg, nem hódolok be holmi elvárásoknak"... Gratulálok lázadó barátom.

A kis anekdota után most a mai napom.
Szakdolihoz kerestem könyveket, aztán meg dolgoztam. Síelésre gyűjtök.