...én úgy sírok! Olyan rémisztően gyorsan telt el ez a négy év az életemből, olyan, mintha minden másodpercem negyed olyan hosszú lett volna, mint azelőtt. Attól félek, hogy egyszercsak azon kapom magam, hogy 40 éves vagyok, és elrohant fölöttem az élet úgy, hogy nem is voltam igazán boldog.
Se fiatalabb, se szebb nem leszek már. Na jó, talán szebb még igen. De akkor is most, kurvára sírok. Az én keresztem a hiábavalóság.
Ma meghallgattam vagy ezerszer, hogy az élet szép, az élet minden, meg hogy lesz út lélektől lékekig, meg hogy hírdetik az embrer nagyságát, mert a világ gyönyörű... muszáj volt enyiszer...
...mert lassan elfelejtem.
2007.11.30. 23:37 m01ra
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://m01ra.blog.hu/api/trackback/id/tr36357933
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bettipéjdzs 2007.12.01. 16:31:55
moi, ha a főiskolára gondoltál, hogy 4 év, megnyugtatlak, eddig csak három volt. 2004-ben kezdtünk, és még csak 2007 van. jövő szeptemberben lenne négy év.szóval ne síííííííííííííííííííííííííííírittitiri ja, az más. ne sííííííííííííííííííííírj!!!
