I love Budapest

Most egy bejegyzés, melyet nem ajánlok a gyenge idegrendszerűeknek és azoknak, akik irtóznak a vértől, meg prűdek, meg unorítónak tartják az emberi létezés alapvető dolgait, meg alapból nem ajánlom férfiaknak, kiskorúaknak, meg igazából nőknek sem. Szóval ezt a bejegyzést ne olvasátok el! Vagy ha igen, csak saját felelősségre.
De ezt le kell írnom, mert ilyen még nem történt velem. Szóval én - amióta világ a világ - elég lazásan menstruálok. Ami azt jelenti, hogy nem görcsöl a hasam, elég hamar lemegy az egész, kevés anyag távozik, nem vagyok idegbeteg. Szóval, ha azt nem is mondhatom, hogy leányálom a mikor beparkol a piros Mercedes a ház elé, az fix, hogy több lányismerősöm kívánja a halálomat, mikor ez szóba kerül. Ja meg hát ugye mióta a gyógyszert szedem, még nagyobb a háváj. Szóval pontos, kiszámítható Mikulásbácsi. De a minap basszameg! Szóval megjött csütörtökön. Általában az első nap kutyafasza, semmi gond, a második nap erősebb. Harmadik nap: rövid lefutás, és még egy kis negyedik levezetésképpen, maximum még egy ötödik, de az már a hülyének is megéri (???). Szóval ma a harmadik nap van. Gyenge levezető szakasz. Gondoltam is milyen laza leszek, és mini tampont ügyeskedtem magamba ezen a kellemes téli reggelen. Aztán mentem Anyuval vásárolni, és éreztem, hogy most ipari mennyiségű vérveszteségem lesz, kezdtem is zihálni. De ez még csak semmi, ugyanis nem volt nálam tampi, mert úgy készültem, hogy ripsz-ropsz, egy óra alatt végzünk. Végeztünk is, csak vélhetőleg a síléc-vásárlás okozta izgalmak miatt elszakadhatott a petefészki/méhi aortám (segíts, anyám!), és nagyon durván folyni kezdett belőlem a vér. Akkor kitakarodtam a Hervis-ből, hogy megyek a DM-be tampont venni, de már nem tudtam járni, mert a tampon elkezdett kicsúszni a testemből. Persze nem úgy, hogy kijöjjön, csak éppen elég, hogy olyan helyre érkezett, ahol már éreztem. Nos, de ezen testtájékomról többet nem áll szándékomban beszélni, de el kell mondanom, hogy kurva kényelmetlen volt, és irdatlan nehéz volt nem természetellenesnek hatóan sétálni DM-ig, majd onnan a mosdóig, úgy, hogy igyekszik kifelé belőled egy tampon és tényleg majdnem kint van mindjárt. Ja, plusz még átfutni parasztmódon a mosdónál a lóvé-szedőnél, mert nem volt nálam apró (sem). Ha megállít, valószínüleg olyan dolog következett volna, amit mind ketten életünk végéig nem felejtünk el. Szóval ezt a negyven percet embernek nem kívánom. Nemhogy nőnek.

Egyébként az új léc nagyon édibédi, Head, és sírok, ha ránézek, és már félórája ebben mászkálok a 40 négyzetméteres lakásban. Egyébként voltunk apuval Mamánál, meg Petiéknél, Zsombika olyan édibédi. Nem tudom honnan jött most ez az édibédi, de sürgősen le is állok vele.